Szűcs László: Dinnyés Lajos első kormányának minisztertanácsi jegyzőkönyvei 1947. június 2. - szeptember 19. (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 36. Budapest, 2000)

A minisztertanácsi jegyzőkönyvek - [9.] 189.1947. július 10.

a bizonyos pesti társaság, amely angol és amerikai körökkel szimpatizáló kon­zervatív kör s ezek igyekeznek Magyarországot helytelen irányba lökni. 14 Az ilyen hivatkozások abszolúte nem jelentenek semmit politikusok előtt. Túlnyo­mó része helytelen, sőt katasztrofális helyzetbe sodorná az országot, ha a veze­tők nem ragadnák meg hirtelen a kormánykereket. Az országot nem pillanatnyi hangulatok alapján kell irányítani. Ha felvilágosították volna őket, akkor ők is ezt az álláspontot foglalták volna el. A másik része a dolognak az utolsó szalmaszálba való kapaszkodás. Két évvel ezelőtt még kapaszkodtunk, mert hasonlítottunk a vízbe fülökhöz. De most már ezen túl vagyunk. Jobban hasonlít hozzá most Olaszország, mint mi. A miniszterelnök tájékoztatása sze­rint az olasz követ elpanaszolta a sokezer munkanélküli óriási nyomorát. Három éve élvezi már Olaszország az angol és amerikai segítő kéz gyümölcseit. Aki külkereskedelmi kapcsolatban volt Olaszországgal az véleményt tud adni Olaszország gazdasági helyzetéről. Nemrégiben Franciaországgal volt egy tele­fonbeszélgetése. Óriási a pánik és fejetlenség ott. Várják a köztisztviselői sztráj­kot. 15 Szokjunk le ezekről a módszerekről, amely mellényzsebből előrángatott országokkal érvel. Meggyőződése az, hogy Magyarország okos és szilárd politi­kája következtében sokkal jobb és több segítséget fog kapni, mint hogyha lefek­szik. Láthatjuk, hogy mindenféle fenyegetés dacára küldik továbbra is az amerikai kölcsönből vásárolt holmikat. 16 Semmit meg nem szüntettek. Meg van győződve, hogy sokkal többet tudunk így majd elérni, mint enélkül. Itt most arról van szó, hogy vegyünk részt, vagy ne vegyünk részt egy politikai 14 A sajtó részletesen beszámolt a Marshall-segély körüli vitákról s a közvélemény, több kommentár szerint, várakozással tekintett az amerikai program megvalósítása elé. A Parasztpárt lapja arról írt, hogy a „koalíció valamennyi pártjának mértékadó tényezői magánbeszélgetések közben annak a véleményüknek adnak kifejezést, hogy Magyarország részt vesz a párizsi konfe­rencián. (Szabad Szó 1947. július 11.) Dobi István a nyilvánosság előtt elismerte a minisztertaná­csi ülés után, hogy „sokaknak az volt a felfogása, hogy az értekezletre el kell menni" „s közönségünk egy részét csalódás érte, mert nem elégítette ki a kormány határozata." (Hírlap 1947. július 16.) A Szociáldemokrata Párt pedig kezdettől fogva sok reményt fűzött a Marshall-se­gélyhez s a kormány elutasító válasza után is hangoztatta, „hogy megnyugvással fogadtunk volna olyan határozatot is, hogy a konferencián részt veszünk." (Népszava 1947. július 11.) 15 Ezt megelőzően beszámoltak a lapok arról, hogy Párizsban banksztrájk volt és, hogy több nagyáruház személyzete is sztrájkba kezdett. (Magyar Nemzet. 1947. június 20.) 16 1946 februárjában az Egyesült Államoktól 10 millió dollár kölcsönt kapott Magyarország az amerikai hadsereg európai készleteiből való vásárlás céljára. 1947 februárjában az Egyesült Államok kormánya közölte, hogy ezt a hitelt felemelték 30 millió dollárra. 1947 májusában viszont bejelentették, hogy a még igénybe nem vett 15 millió dollár kölcsön folyósítását leállítják. Ugyanakkor — s Rákosi erre utalhatott — Nyárádi pénzügyminiszter a budapesti amerikai követtől és a párizsi surplus központtól olyan értesülést nyert, hogy az amerikai fölös hadianyag­ból származó árukölcsön folyósításának felfüggesztésére amerikai részről nem történt intézkedés, s hogy ennek megfelelően a már megérkezett 400 mozdonyon felül további mozdony beérkezésére lehet számítani és hogy a — korábbi tárgyalásoknak megfelelően — a németországi hadianyagraktá­rakból is megkezdődnek az áruszállítások. (MOL XTX-A-10,1947. június 20.1. napirendi pont.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom