Szűcs László: Dinnyés Lajos első kormányának minisztertanácsi jegyzőkönyvei 1947. június 2. - szeptember 19. (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 36. Budapest, 2000)
A minisztertanácsi jegyzőkönyvek - [8.] 188.1947. július 4.
belemenni és a 300 millió márkás követelést eddig, mint lehető legkedvezőbb árfolyamon, 40 filléres árfolyamon kívánta valorizálni. Mindenesetre az l:50-es arány már csökkent. Összegszerűen ez nincs messze a Bán és Rácz miniszterek által létesített megállapodástól. Hagyjuk tehát el a potsdami dollárkövetelésről szóló hírverést. 120 milliós a magyar javaslat. Rá kíván mutatni ezzel kapcsolatban arra, hogy itt, ennél a követelésnél magyar részről két probléma van. Az egyik büdzsé vonalon felmerülő probléma, a másik pedig a transzfer-probléma, mert nyilván a szovjet fél ezeket az összegeket transzferálni kívánja. A Bán és Rácz-féle tárgyalásokon elhangzott egy olyan nyilatkozat, félhivatalos formában, hogy a Szovjetunió hajlandó volna hozzájárulni ahhoz, hogy ezen összegeknek egy részét Magyarországon hagyja. Ebben az esetben a kérdés könnyebbé válik, mert esetleg a hároméves terv beruházási szektorába be lehet ezeket az összegeket illesztem. Sokkal nehezebbé válik a dolog akkor, ha transferálásra kerül a sor. Ha a magyar kormány direktívákat akar adni, akkor más álláspontot kell elfogadni, ha az összeg itt maradhat, mint akkor, ha transferálásra kerül a sor, mert ekkora összegnek a transferálása is úgyszólván lehetetlen. Az a kérdés, hogy tudunk-e valamit találni, amit át tudunk adni ennek fejében? Itt van a finn kérdés, ők 60 millió dollár fizetését vállalták. Utána 3 napra ratifikálták a békeszerződésüket. Ezeket ők Angliában lévő szabad fontokban fizetik, bizonyos területsávok, hadihajók átadásával és a Goszbanknak 25 nyitott folyószámlával, amelynek terhére vásárlások történhetnek. Ezt két év alatt fizetik. Kénytelen rámutatni arra is, hogy itt ő eredetileg azt az álláspontot képviselte, hogy jogi álláspontot is kell érvényesíteni, részint a békeszerződés 28. §-át, 26 részint pedig azt, hogy a német követeléseknek átadása azóta éppen csak akkor eszközölhető, ha a generális német-magyar kiiring után volna még Németország javára követelés. Erre sajnos csak terheket tudnánk felhozni, mert a követelések átadása már tavaly megtörtént. Csak az összegszerűségek megállapításáról volna szó. Van itt egy amerikai álláspont, amely szerint a német követelések csak a német-magyar klíring-szerződésen keresztül vehetők figyelembe és nem lehet egyes vállalatok tartozásáról beszélni, hanem csak generális megoldásról. Ajnikor azonban megkérdezte az amerikai ügyvivőt, hogy benne van-e ez a békeszerződésben, akkor azt válaszolta, hogy sajnos nincs benne. Erre mondotta, hogy így nagyon nehéz nekünk ezt érvényesíteni. Miután a követelések átadása megtörtént, csak az összegszerűségen vitatkozhatunk. Kérdi, hogy [mi] az az összeg, amit így elvileg felajánlhatunk és mik a fizetési feltételek? 25 Lásd a [6.] 186. sz. jegyzőkönyv 18. sz. jegyzetét. 26 Az 1947. évi XVm. tc.-vel a magyar törvények közé iktatott békeszerződés 28. §-a kimondta: „Magyarország elismeri, hogy a Szovjetuniónak joga van a Magyarországon lévő s a németországi Ellenőrző Tanács által a Szovjetunióra átruházott minden német vagyonra és kötelezi magát, hogy minden szükséges intézkedést megtesz, hogy ezeket az átruházásokat megkönnyítse."
