Szűcs László: Dinnyés Lajos első kormányának minisztertanácsi jegyzőkönyvei 1947. június 2. - szeptember 19. (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 36. Budapest, 2000)
A minisztertanácsi jegyzőkönyvek - [7.] 187.1947. július 3.
működésének felülvizsgálatát rendelte el arra nézve, hogy a magatartás, illetőleg működés demokratikus szempontból sértette-e a magyar nép érdekeit. A rendelet szerint az eljárást a létszámcsökkentés végrehajtásáról szóló kormányrendelet alapján alakult három tagú bizottság folytatja le, 74 vagyis a bizottság elnökét a miniszterelnök, egy-egy tagját pedig az illetékes szakminiszter és a szakszervezeti tanács jelöli ki. Ha a bizottság megállapítja, hogy a nyugdíjas személy magatartása, illetőleg hivatali működése sértette a magyar nép érdekét, a rendelet szerint a bizottság a nyugellátás csökkentését, súlyosabb esetben pedig a nyugdíjigény elvesztését mondja ki. A bizottságok munkájukat már befejezték és az elmaradt kevés számú ügyet, az e célra alakított ún. állandó bizottságok bírálják el. A beérkezett jelentésekből és a felterjesztett jegyzőkönyvekből megállapíthatóan a bizottságok munkájában hibák fordulnak elő. Kifejezett jogszabálysértések történtek. Ilyen pl., hogy olyan személyt bíráltak el és fosztottak meg nyugdíjától, akit a létszámcsökkentési eljárás során vontak végelbánás alá; a rendeletben megállapított legmagasabb mértéknél magasabb mértékben csökkentették a nyugdíj összegét; anélkül határozott a bizottság, hogy a rendeletben megkívánt kérdőív rendelkezésére állott volna; a kézbesített határozat nem egyezik a jegyzőkönyvben foglalt határozattal; illetéktelen bizottság járt el stb. A tényálladék megállapításában is fordulnak elő hibák azáltal, hogy kellő bizonyíték nélkül fogadták el a bejelentett tényt. A mérlegelésben is voltak elhajlások, ami elkerülhetetlen volt, mert több száz bizottság munkájában természetszerűleg nem lehetett meg az egységesség teljes mértékben. A hibák és a túlzások csak kisebb számban fordulnak elő. Az eddig ismeretes eredmények arra engednek következtetni, hogy a jogszerűtlen és méltánytalan határozatok csak kevesebb számban vannak, ezért az orvoslásnak az államháztartás szempontjából alig volna jelentősége, viszont az orvoslás mellett szól a méltányosságon felül a jogszerű eljárás biztosítása is. Mindezekhez hozzá kell venni még azt is, hogy a rendelet az eljárásban az érdekelt fél meghallgatását nem tette kötelezővé, így a védekezésre alig volt lehetőség. Ezáltal a nyugdíjasok lényegesen kedvezőtlenebb helyzetbe kerültek a tényleges szolgálatban állóknál, mert az igazoló eljárást a felek meghallgatásával folytatták le és a jogorvoslat is biztosítva volt, márpedig az igazoló határozat a létszámcsökkentési eljárásban a döntések meghozatalánál sok esetben irányadóul szolgált. Az igazságtalan, a méltányosságot sértő és sokszor kifejezetten jogszabályellenes határozatok megváltoztatására ez idő szerint nincs lehetőség, mert a rendelet a biz ottságok határozata ellen jogorvoslatot nem enged. Az elmondot74 Lásd az államháztartás egyensúlyának helyreállítása érdekében szükséges egyes rendelkezésekről szóló 5000/1946. ME sz. rendelet (1946. május 19.) 4. §-át.