Szűcs László: Dinnyés Lajos első kormányának minisztertanácsi jegyzőkönyvei 1947. június 2. - szeptember 19. (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 36. Budapest, 2000)

A minisztertanácsi jegyzőkönyvek - [5.] 185.1947. június 26.

nevelők kiképzését, hiszen amióta a haladó neveléstudomány figyelme a gyer­mek tanulmányozására terelődött s a nevelés feladatát elsősorban a gyermek sajátos világához való alkalmazkodásában s a gyermek öntevékenységének biz­tosításában látjuk, a középiskolai jellegű tanítóképzés még azokban az orszá­gokban is elégtelennek bizonyult, ahol a tanítók az iskolaköteles gyermekeknek csak a felsőbb iskolai tanulmányokból jórészt eleve kizárt részét nevelik. Ezért igen sok helyen a tanítóképzés munkáját már az első világháború után főisko­lák látták el, s a napjainkban vajúdó nevelési reformkísérletek kapcsán még azokban az országokban is a tanítók főiskolai képzésére gondolnak, ahol eddig erre nem került sor. Nálunk a Budapesten megrendezett III. egyetemes neve­lési kongresszus már 1928-ban követelte a tanítóképzés akadémiai fokra való emelését, melyet azután az 1938. évi XIV, a háborús események folytán végre­hajtásra nem került törvénycikk akart — legalább részben — megvalósíta­ni. 116 Pedig e követelés elhangzásakor az általános iskola kiépítéséről még nem esett szó. Az elmondottak után aligha lehet kétséges tehát, hogy az általános iskolai nevelők megfelelő képzése a jövőben csak a célra létesített főiskolákon történhet. E nevelőképző főiskola intézményét nevelési rendszerünk eddig is ismerte: a magyar nevelők egy részének képzése, amióta az eredetileg a mai általános iskola felső osztályaihoz sokban hasonlónak tervezett felső népiskola a tulaj­donképpeni népiskolától leszakadt, majd polgári iskolává alakult át, főiskolai jellegű intézmény (Polgári Iskolai Tanárképző Főiskola) kereteiben történt, e főiskola jogi helyzete azonban a mai napig sem szabályoztatott, 117 az általános iskolai nevelők képzésére pedig csak megfelelő átszervezés után lesz alkalmas. Az újonnan felállítandó nevelőképző főiskolának a leendő nevelőt már a képzés legelején rá kell eszméltetnie a későbbi hivatásából fakadó kötelessége­ire, el kell látnia mindazokkal az elméleti és gyakorlati ismeretekkel, illetve készségekkel, amelyek hivatása gyakorlására szükségesek, azonban éppoly e­gyoldalú volna, ha pusztán elméleti, tudományos képzésre törekednénk, mint­ha az előbbi háttérbe szorításával csak a nevelés könnyen lélektelen, modorrá elfajuló gyakorlati fogásainak elsajátítására törekednénk. Az általános iskolai nevelőképző főiskola tanárai ezért csak azok lehetnek, akik a kettős célkitűzésnek megfelelnek, s amennyiben ilyenek kellő számban 116 AIII. Egyetemes Tanügyi Kongresszus Naplója. Négyesy László elnök közreműködésével szerkesztette Simon Lajos és Papp Gyula. I-II. k. Budapest, 1928. Lásd még Simon Gyula: A Harmadik Magyar Egyetemes Tanügyi Kongresszus In. Nevelésügyi Kongresszusok Magyaror­szágon 1848-1948. szerk. Felkai László. Magyar Pedagógiai Társaság, Budapest. 1971. II. k. 9-162. pp. Az 1938. évi XTV tc. a tanítóképzésről szólt. 117 A polgári iskolákat az 1868. évi XXXVIII. tc. alapján hozták létre, mint a népiskolák egyik típusát. Budapesten és Szegeden folyt állami, illetve állami rendszerű polgári iskolai tanárképzés. Polgári Iskolai Tanárképző Főiskola — ezen a néven — 1928-tól létezett. 1947-ben, a pedagógiai főiskolák megszervezésével a külön polgári iskolai tanárképzés megszűnt.

Next

/
Oldalképek
Tartalom