Szűcs László: Dinnyés Lajos első kormányának minisztertanácsi jegyzőkönyvei 1947. június 2. - szeptember 19. (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 36. Budapest, 2000)
A minisztertanácsi jegyzőkönyvek - [5.] 185.1947. június 26.
nem akadnak, kiképzésükről megfelelő módon (külföldi tanulmányutak, tanulmányi konferenciák stb.) gondoskodni kell. A főiskola tanulmányi rendjének is az elméleti és a gyakorlati képzés egészséges egyensúlyának megvalósítására kell törekednie. Az elméleti képzés színvonalát a főiskolai tanári állás magas tudományos fokozathoz, illetve értékes szakirodalmi munkássághoz való kötése mellett azáltal is biztosítani kívánom, hogy a főiskola hallgatóinak módot adok arra, hogy az egyetemeken, esetleg más főiskolákon, illetve tudományos intézetekben folyó munkába betekintsenek s így a további önművelésre, esetleg a tudomány művelésére ösztönzést nyerjenek. A tudományos kutatás módszereibe való betekintés bizonyára nagy mértékben elősegíti a nevelőink egy részénél oly sajnálatosan hiányzó kritikai gondolkozás kifejlesztését s arra is ráeszméltet, hogy napjaink forrongó tudományos világképe mindig újabb és újabb eredményekkel gazdagszik, melyekkel a haladni akaró nevelőnek főiskolai tanulmányai befejezése után is számolnia kell, egyébként magától az eleven élettől szakad el. Az általános iskolában, különösen annak alsó négy osztályában a tudományos tájékozottságot megkívánó oktatásnál is fontosabb a családi nevelést folytató vagy azt kiegészítő nevelőtevékenység, mely az első években még az ápolásban, a szoktatásban, játékos kedélynevelésben, a sajátos gyermeki társadalom igényeihez való alkalmazkodásban nyilvánul meg. Az ilyen nevelés csak akkor lehet eredményes, ha a gyermeki lélek elméleti ismerete mellett sokirányú ügyességre (rajzolás, ének, játékos kézimunka s a cselekedtető oktatás egyéb módszerei) és e korban lehetséges nevelési, oktatási eljárások fölényes ismeretére is támaszkodik. Tehát a nevelőképző főiskolán folyó képzés nem szorítkozhatik az egyes szaktárgyak módszertanára, hanem az iskolai munka egységben látását, koncentrációját kell biztosítania. A főiskola tanulmányi rendjében éppen ezért a gyermektanulmánynak s az ebből fakadó nevelési eljárások ismeretének, továbbá e jórészt cselekedtető eljárások végrehajtásához szükséges készségek megszerzését biztosító gyakorlatoknak is nagy szerepet kell juttatnunk. Eddigi nevelőképzésünkben legfeljebb csak elhanyagolt szerepe volt, holott a gyakorlati pedagógia céljaira külföldön már évtizedek óta magasigényű kutatóintézetek létesültek. Főiskoláinknak, amikor az ilyen irányú kísérleteket a magyar gyermek világához kell alkalmazniuk, nehéz feladatuk lesz s alig tört úton indulnak el; meg vagyok azonban győződve arról, hogy ennek a sajátos munkának elvégzése köznevelésünk reformjának újabb állomásait is előkészíti. Magától értetődő, hogy e munka eredményességét csak megfelelő gyermeklélektani kutatóintézet, gyakorlóiskola és pedagógiai segédszemélyzet biztosíthatja. A főiskola elméleti és gyakorlati munkája azonban önmagában még nem biztosítja az eredményes nevelés legfontosabb előfeltételének, a nevelői hiva-
