Szűcs László: Dinnyés Lajos első kormányának minisztertanácsi jegyzőkönyvei 1947. június 2. - szeptember 19. (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 36. Budapest, 2000)
A minisztertanácsi jegyzőkönyvek - [5.] 185.1947. június 26.
Az általános iskola, mint ismeretes, a régebbi népiskola, a polgári iskola és az alsó négy gimnáziumi osztály szerepét veszi át és felső osztályaiban, az eddigi népiskola felső osztályainak célkitűzéseit messzire túlhaladva, minden tanulónak olyan műveltséget kíván adni, mely őket további, magasabb tanulmányok végzésére is képessé teszi. Az iskolaköteles gyermekekkel foglalkozó nevelők a múltban háromféle módon nyerték el képesítésüket. A tanulók zömét az iskolaköteles kor határáig az ötévfolyamú tanítóképzőt végzett tanítók nevelték, a nagyszámú polgári iskolai tanulók nevelőinek képzésére négyévfolyamú tanárképző főiskola szolgált, a tanköteles korban lévő, aránylag kisebb számú gimnáziumi tanulók nevelését pedig a tudományegyetemeink bölcsészeti karai mellett működő, ötéves középiskolai tanárképzőintézetet elvégzett középiskolai tanárok látták el. Mivel az általános iskola valamennyi iskolaköteles gyermek nevelését átvette, általános iskoláink egyelőre csak e háromféle módon képesített nevelők munkájára támaszkodhatnak. Ez más szóval azt is jelenti, hogy a köznevelés szempontjából méltán legfontosabbnak felismert általános iskolákban folyó nevelő munka egységét a különböző képesítésű és ebből kifolyólag egymással gyakran ellentétes nevelési elveket valló nevelők egyelőre csak a kívánatosnál kisebb mértékben tudják biztosítani, holott az általános iskolának épp azt az egész nevelési rendszerünket forradalmasító feladatot kell végrehajtania, hogy a lehetőség szerint minden iskolaköteles gyermek egységes nevelési elvek szerint feldolgozott tanulmányi anyag segítségével ismerkedjék meg mindazzal, ami további fejlődését lehetővé teszi. Az általános iskolák megszervezése tehát szükségképp követeli, hogy számukra olyan nevelőket képezzünk, akik ezen új iskola új nevelési célkitűzéseinek a kívánatos mértékben való megvalósítására alkalmasak. Ezt a feladatot a meglévő és egyébként rég elavult szervezetű nevelőképzőintézeteink nem lennének képesek elvégezni. Nálunk is felmerült ugyan az a gondolat, hogy a nevelőképzés az eddigi középiskolai tanárképzéshez hasonlóan egyetemi tanulmányokra alapozva s az egyetemekkel szoros kapcsolatban történjék, ez a megoldás azonban csak a jelenlegi egyetemi rendszerünk nagymértékű átalakításával volna lehetséges, ezen kívül az egyetemek tudományos jellegét is veszélyeztetné. Ennél is nagyobb akadály a nevelőképzés szempontjából elsősorban számításba jöhető bölcsészeti karok befogadóképességének korlátozottsága. Az általános iskolának megfelelő egységes iskolák nevelőinek tudományegyetemen való képzése különben azokban a külföldi országokban sem vált be, ahol ezzel hosszabb-rövidebb ideig kísérleteztek. Az a körülmény viszont, hogy az általános iskola a régebbi nyolcosztályos népiskolánál jóval magasabb művelődést akar adni, már eleve kizárja egy olyan megoldás lehetőségét, mely a jelenlegi tanítóképzőkre bízná az általános iskolai
