Szűcs László: Dinnyés Lajos első kormányának minisztertanácsi jegyzőkönyvei 1947. június 2. - szeptember 19. (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 36. Budapest, 2000)
Bevezetés - - A kormány programja
mányzati választások napirendre tűzését. 57 Előkerült a fakultatív vallásoktatás kezelése körül kialakult ellentmondásos helyzet. 58 E részről is kifogásolták a mezőgazdasági érdekképviseleti szervek létrehozásának levételét a napirendről. 59 Többen hiányolták, hogy nem szólt a program — az egyes pártok, politikusok által e napokban is sürgetett — választások megtartásáról, a választójogi törvény esetleges átalakításáról. 60 Visszatetszést váltott ki, hogy már a program feletti vita közben, tehát még mielőtt formálisan elnyerte volna a kormány a Nemzetgyűlés bizalmát - benyújtották a rendeletek útján való kormányzásról szóló felhatalmazási törvényjavaslatot; egyáltalán óvták a kormányt a felhatalmazási törvény adta lehetőség túlzott igénybevételétől. 61 4 ladják a személyes bukás jelentőségét és arra mutatnak, hogy a magyar külpolitika eddigi és új vezetésében is törés állott be" - amit kiegészít — mondta — az új kormány vonalvezetésével egyet nem értő diplomaták lemondása. „ízléstelen, bántó — háborodott fel — és az egész magyar nép megbecsülésének ártó jelenség az, hogy az új kormányt el nem ismerő követek egész sorozatával szemben a közönséges bűncselekmények vádját hozza fel és hangoztatja az új kormány és az új kormány sajtója." „Talán tíz vagy tizenkét követünk van ez idő szerint szerte a nagyvilágban. Nem dicsőség egy országra az — mondta —, ha ezek közül a követek közül harminc vagy negyven százalékra az derül ki, hogy közönséges bűncselekmény, vagyoni bűncselekmény terheli őket." (Uo. 836. hasáb.) 57 Nyirjessy Sándor (pk) vetette fel a kérdést: kinek az érdeke, hogy az önkormányzati választásokat éppen a parasztság által lakott területeken nem tartották meg. (Uo. június 20. 955. hasáb.) 58 Pfeiffer Zoltán (pk) a kommunista pártnak tett szolgálatra gyanakodva megkérdezte: miért a kisgazdapárt vetette fel a fakultatív hitoktatás gondolatát, holott ez éppen az ő tömegeinek a megbontását szolgálja. (Uo. június 19. 923. hasáb.) 59 Nyirjessy Sándor (pk) úgy tette fel a kérdést: kinek az érdeke, hogy a parasztságot elüssék az érdekképviseletük megteremtésétől? (Uo. június 20. 954. hasáb.) 60 Sulyok Dezső (MSZP) kifogásolta, hogy Dinnyés beszédében a Duna-Tisza csatorna építésének részletei nagyobb súllyal szerepeltek, „mint a választások kérdése és az a törekvés, hogy az 1945-ben létrejött demokratikus választási eredményeket »so oder so«, ha megy szép úton, ha nem megy, erőszakkal, csalafintasággal, ravaszsággal, de valami módon megváltoztassák". (Uo. június 12. 852. hasáb.) Zsedényi Béla (pk) azt hangsúlyozta, hogy csak a teljes gyülekezési, gondolathirdetési és sajtószabadság birtokában, tehát a fegyverszüneti egyezmény által bevezetett korlátozások megszüntetése után szabad új választásokat tartani. (Uo. június 12. 863. hasáb.) Nagy Vince (MSZP) reményét fejezte ki, hogy Dinnyés a választójog szabályozásának és a választások lebonyolításának kérdésében még nem adta oda magát egy szélsőbaloldali felfogásnak. (Uo. június 19. 883. hasáb.) Parragi György (pk) megállapítva, hogy a magyar demokrácia holtponthoz érkezett, ezért szükségesnek mondta a választások megtartását. Kétségét fejezte ki azonban, hogy az a holtpontról való elmozdulást eredményezheti, mivel úgy gondolta, hogy szabad választások esetén ismét a kisgazda, illetve polgári pártok kerülnek többségbe, a kommunista párt pedig kisebbségben maradna továbbra is. Ez viszont azt jelentené — állította — „hogy fennmaradna a magyar politikának az a kettőssége, hogy egyrészt hirdetjük kifelé a nagy demokráciát, megszavazzuk a többségi parlamentáris elvet, befelé azonban végeredményben kisebbségi uralom van, befelé mégis csak az történik, amit a kommunista párt kíván." (Uo. június 20. 951. hasáb.) 61 Zsedényi Béla (pk) (Uo. június 10. 793-796, hasáb.) Nyirjessy Sándor (pk) kérte, hogy a kormány ne ragaszkodjék a felhatalmazáshoz, mert — mint hangsúlyozta — a Nemzetgyűlés minden tagjának ki kell vennie a részét a törvényhozás felelősségéből. (Uo. június 20. 953. hasáb.)
