Szűcs László: Dinnyés Lajos első kormányának minisztertanácsi jegyzőkönyvei 1947. június 2. - szeptember 19. (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 36. Budapest, 2000)

Bevezetés - - A miniszterek

Az ellenzéki képviselők — joggal — azt várhatták, hogy a vita — és Dinynyés válasza — után szavazás is lesz a programról. Erre azonban nem került sor. Dinnyés nem szólalt fel, helyette Dobi István válaszolt pártjának és ahogy ő fogalmazott „talán a koalíciónak a nevében is". Nem tért ki a felmerült egyes kritikai észrevételekre. Nagy Ferenc magatartását ismételten elmarasztalva, kiállt az új kormány mellett, szólt a nyugati sajtó valótlan híreiről, élesen elítélte az ellenzék magatartását. „A demokrácia elbírja az ellenzéket, igényli a kritikát — mondta fenyegetővé váló hangon —, de nem tűri az összeesküvést. Ezzel szemben megvédi magát szellemi eszközökkel, amíg lehet, és a törvényes hatalom minden eszközével, ha kell. Aki hozzányúl a magyar demokráciához — fejezte be mondanivalóját — az a magyar parasztság ellensége és azzal, mint ellenséggel bánunk el."

62 Ez új hang volt a parlamentben. A feszültté vált légkör mintegy feloldásaként, a pártelnök válasza után, Faragó László (SZDP) a felmerült ellenzéki észrevételek egy részére érdemben válaszoló sziporkázóan szellemes felszólalásával ért véget a vita.

63 Az elnöklő Kossá István meg sem kérdezve, hogy elfogadja-e a Ház a választ, megállapította, hogy nincs több hozzászóló, a kormányprogram feletti vitát bezárta. így a Dinnyés-kormány programjának megvitatása, még inkább jóváhagyása, tulajdonképpen befejezetlen maradt, dokumentálva, hogy milyen távol került már ekkor is az új kormány bármiféle nyüvános legitimáció igénylésétől. A miniszterek Dinnyés Lajos mint miniszterelnök beváltotta a kommunista részről hozzáfűzött reményeket. „A legfontosabb politikai kérdésekben négyszemközt egyezett meg Rákosival, akit ilyenkor felkeresett a miniszterelnöki teremhez közel levő miniszterelnök-helyettes ugyancsak teremszerű irodájában."

64 Rákosi — mint visszaemlékezéseiből kitűnik — kissé atyáskodva bánt vele. „Kértem — írta —, hogy a bohémtempóit most, hogy miniszterelnök, kicsit mérsékelje, s igyekezzen közelebb férkőzni a kisgazdapárti parasztokhoz, akik érezték rajta a földbirtokos szagot. A politikai együttműködés terén miniszterelnöksége idején nem is volt vele baj, s ebben a tekintetben voltak érdemei.... Mint átmeneti választás, az ő jelölése bevált." Nyílt eszű, értelmes embernek tartotta Dinnyést s személyes jó viszonyt alakított ki vele.

65 A személyes szim62 Uo. június 20. 970. hasáb. 63 Uo. június 20. 970-974. hasáb. 64 Vas Zoltán: Akkori önmagunkról. Önéletírás II., Magvető Könyvkiadó, Budapest, 1982. 254. p. 65 Rákosi i. m. 1. k. 392-393. p. A Rákosi és mások által is gyakran emlegetett „bohém tempó" ebben az időben azt jelentette elsősorban, hogy szerette a művészek, írók vidám, szellemes társaságát (miniszterelnöki félhivatalos iratai között több levél található Rózsahegyi Kál-