Szűcs László: Dinnyés Lajos első kormányának minisztertanácsi jegyzőkönyvei 1947. június 2. - szeptember 19. (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 36. Budapest, 2000)
A minisztertanácsi jegyzőkönyvek - [4.] 184.1947. június 19.
vak Áttelepítési Hivatal 104 egy-egy képviselőjéből álló bizottságok fogják megvizsgálni. Azokban az esetekben, amelyekre nézve a külön bizottságok megegyezni nem tudnak, a vegyesbizottság ex aequo et bono 105 dönt. Foglalkozik a Jegyzőkönyv ezen cikke a gyakorlatban előfordult azokkal az esetekkel is, amikor a szlovák áttelepülő az áttelepülésre irányuló nyilatkozatában nemzetiségét — az állampolgársággal összetévesztve — magyarnak jelölte meg, holott szlovák nemzetiségű. A Jegyzőkönyv ezen esetek elbírálását is az előbb említett külön bizottságokra bízza és lehetővé teszi e személyek szlovák nemzetiségének elismerését, amennyiben téves nyilatkozatukat a külön bizottságok előtt helyreigazítják és amennyiben a bizottság előtt beigazolást nyer, hogy családjukban társalgási nyelvként a szlovákot, vagy a szlovákot és a magyart vegyesen használják. Az előbb említett minisztertanács az erre vonatkozólag létrejött megállapodást is tudomásul vette. A Jegyzőkönyv 7. §-a [az] állandó lakóhely megállapításának kérdésével foglalkozik. Ez a kérdés magyar szempontból nagy jelentőségű, annak folytán, hogy szlovák részről sok olyan személy is jelentkezett áttelepülésre, akinek állandó lakóhelye Magyarországon nem volt. (Leginkább a fasiszta Szlovákia által üldözött és Magyarországra menekült, valamint szomszédos államokból az áttelepítésben való részvétel céljából Magyarországra szivárgott elemekről van szó, amelyek az Egyezménnyel nem indokolható módon növelnék a kitelepülő szlovákoknak és ezzel a Szlovákiából kitelepíthető magyaroknak a számát.) 104 A Magyar Áttelepítési Kormánybiztosságot, mint a csehszlovák-magyar lakosságcsere egyezmény végrehajtására kinevezett kormánybiztos mellé szervezett hivatalt az 5300/1947. ME sz. rendelet (MKRT 1947. április 27.) alapján hozták létre. Felügyeletét a földművelésügyi miniszter látta el. Megszüntetéséről a 8104-773/1949. GE sz. rendelet (GF HT 1949. április 7.), valamint a 4066/1949. Korm. sz. rendelet (MKRT 1949. május 28.) intézkedett. A magyar Áttelepítési Kormánybiztosságnak megfelelő csehszlovák Telepítési Hivatalt a Csehszlovákián belüli telepítéseket szabályozó 27/1945. St. sz. elnöki dekrétum hozta létre Pozsonyban és Prágában. Elnökét a kormányjavaslatára a köztársasági elnök nevezte ki, aki a kormányban tanácskozási joggal bírt. A dekrétum 1. §-a szerint „Belső telepítésen azoknak a rendszabályoknak az összességét kell érteni, amelyekkel, különleges előírások segítségével elérhető lesz Csehszlovákia egész területének az eredeti szláv elem kezébe való visszaadása." Később, a lakosságcsere-egyezmény létrejötte után ez a hivatal készítette elő és bonyolította le az áttelepítéseket is. (Janics K. id. m. 135-136. pp.) A hivatal elnöke Dániel Okáli volt. A pozsonyi magyar meghatalmazott szerepéről a csehszlovák-magyar lakosságcsere egyezmény aláírásakor a két kormánybiztosság elnökei közötti levélváltás során esett szó, amennyiben a csehszlovák kormány a Pozsonyban felállítandó magyar konzulátusnak biztosította azt a jogot, hogy az egyezmény alá eső magyar nemzetiségű személyek érdekében a csehszlovák hatóságoknál eljárjon, illetve kimondta, hogy ha a konzulátus az egyezmény aláírásától számított hat hónapon belül nem lenne felállítható, akkor ez a jog az egyezmény által létesített Vegyesbizottság Csehszlovákiában székelő osztálya mellett működő magyar megbízottat fogja megilletni. (Corpus Juris Hungarici 1946. 71. p.) Az itt említett „külön bizottság" nem volt azonos a lakosságcsere egyezmény (1946. évi XV tc.) II. és III. cikkében szereplő „különbizottsággal." Ez utóbbiról lásd a 4/d. sz. melléklethez tartozó 111. sz. jegyzetet. 105 egyenlőségből és jószándékűságból kiindulva
