Szűcs László: Dinnyés Lajos első kormányának minisztertanácsi jegyzőkönyvei 1947. június 2. - szeptember 19. (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 36. Budapest, 2000)
A minisztertanácsi jegyzőkönyvek - [4.] 184.1947. június 19.
mélyreható ellentétek vannak az úgynevezett megegyezett kérdéseknél is, hogy minden egyes kérdésre nézve külön megállapodást kell még kötni. Pl. az altábornagy úr és a miniszterelnök úr abban állapodtak meg, hogy az összes felmerült kérdéseket egy albizottság tárgyalja, amelynek tagjai magyar részről az iparügyi és a pénzügyminiszter, szovjet részről pedig a Moszkvából e célra ideérkező kiküldöttek és az itteni szovjet hatóságok képviselői. Ennek a megállapodásnak az alapján kezdődtek meg a tárgyalások Merkulov tábornok úrral és delegációjával. E tárgyalások azonban olyan irányt vettek, hogy kizárólag a Szovjetuniót érdeklő pontok maradtak előtérben, míg a jóvátételi árak revíziója, valamint a megszállási költségek csökkentése tekintetében Merkulov tábornok úr kijelentette, hogy ezek megbeszélésére nincs felhatalmazása. Ilyenformán a tárgyalások jelenlegi anyaga kizárólag a magyar államra és nemzetgazdaságra terhes megállapodásokat foglal magában, míg ugyanakkor kimaradtak azok a pontok, amelyektől terheink enyhítését remélhettük volna. Az azóta eltelt három hónap alatt is változatlanul kedvezőtlen árak mellett történik a magyar jóvátételi szállítások beszámítása, s mint bizonyára előtted is ismeretes, ezek között az árak között vannak olyanok, amelyek semmiféle tárgyilagos kritikát nem bírnak ki. Úgyszintén — Szviridov altábornagy úrnak azon határozott ígérete ellenére, amely szerint januártól kezdve a megszálló hadsereg és a SZEB együttes költségei havi 26 millió forintnál többet nem fognak kitenni — az e címen felszámított költségek havonta 40 és 45 millió forint között mozogtak. Ez a kérdés különösen fontossá vált azóta, amióta tudjuk, hogy a békeszerződés ratifikálása július vége előtt és ilyenformán a vörös hadsereg kivonulása október vége előtt nem várható. Kell, hogy figyelmeztesselek arra is, hogy ugyanakkor egy másik vonalon is jelentkeznek a Szovjetunió részéről követelések. így Puskin követ úrnak 1947. március hó 26-án a miniszterelnök úrhoz intézett jegyzéke szerint a Szovjetunió kéri megtéríteni azt a kölcsönt, amelyet a Szovjetunió kormánya a magyar kormánynak magyar pengőbankjegyekben 850 millió pengő összegben az 1945. év elején folyósított. Ennek fejében 3 035 700 megtérítését kívánja Puskin követ úr. Nem kívánatos, hogy ez a kérdés kimaradjon a Merkulov tábornok úrral folytatott tárgyalás anyagából. Ezzel kapcsolatban azonban arra is fel kell hívnom figyelmedet, hogy ez a követelés milyen körülmények között merült fel első alkalommal a Szovjetunió részéről. Amikor a miniszterelnök úr résztvételével folytatott fent említett tárgyalás alkalmával, mint pénzügyminiszter felhoztam azt, hogy a Szovjetunió tartozik Magyarországnak mintegy 11 millió dollárral azon a címen, hogy az Egyesült Izzó gépi berendezéseit elszállította, anélkül, hogy e berendezések akár a jóvátételbe beszámíttattak volna, akár pedig hadizsákmánynak minősíttettek volna: erre a bejelentésemre Szviridov altábornagy úr azzal replikázott, hogy amennyiben én felhozom ezt a követelést, akkor ő is felhozza a) a Szovjetunió által a magyar kormány részére pengőbankjegyekben folyósított kölcsönnek, b) a Szovjetunió által felszerelt két magyar hadosztály felszerelési költségeinek a kérdését. Amikor én erre Szviridov altábornagy úrnak azzal válaszoltam, hogy végeredményben magyar pengőbankjegyekről és magyar hadfelszerelési cikkekről van szó, erre azt közölte, hogy ezeket a bankjegyeket és ezeket a felszerelési tárgyakat a Szovjetunió hadizsákmányként tette magáévá és ilyenformán azok visszabocsátása a magyar kormány részére, kölcsönnek tekintendő. Mindezekre azért kívántam a figyelmedet felhívni, mert nézetem szerint kívánatos volna a jelenleg folyó tárgyalásoknak ezekre a kérdésekre való kiterjesztése is. A jelenlegi helyzetünkben ugyanis nem engedhető meg, hogy csupán a magyar államra terhes kérdéseket tárgyaljuk és ugyanakkor elhanyagoljuk a számunkra előnyt jelentő kérdéseknek a tárgyalását." (MOL XTX-J1-j SzU TÜK rV-526-5. 285-288. pp. - 28. d.) Levelében hangsúlyozta Rácz Jenő, hogy az egyes kérdésekről készített jegyzőkönyvtervezetek alaposan átnézendők és kiegészítendők. Rácz Jenő (1907-1981) kisgazdapárti politikus. 1934-től a Külkereskedelmi Hivatalnál, 1939-től a Kereskedelem- és Közlekedésügyi Minisztériumban, 1944-től a Földművelésügyi Minisztériumban dolgozott. 1946. augusztus 26-ától 1947. április 9-éig pénzügyminiszter, 1947. február 12-étől 1947. március 14-éig ideiglenes jelleggel építési és közmunkaügyi miniszter is volt egyben. Merkulov, Vszevold M. a Külföldi Szovjet Tulajdonok Főigazgatóságának vezetője. Lásd továbbá e kötet [6.] 186. sz. jegyzőkönyv 1-13., valamint a [8.] 188. sz. jegyzőkönyv 2-14. napirendi pontját.
