A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1959-1960. évi jegyzőkönyvei (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 35. Budapest, 1999)

hogy 1956 decemberében kezdődött az életszínvonal emelése, és az igazi termelőmunka csak 1957 tavaszán, mi ezt kénytelenek vagyunk egy méter rúdra feszíteni és egy szintbe hozni, mert másképp nem megy. Mi azt mondjuk, hogy az életszínvonal emelésének a munka az alapja, tehát a kettő összetartozik. És ha így végigveszem a 16%-ot, vagy mondjuk 14-16, mondjuk 14, meg 2,3, aztán hozzá nem 6, hanem 9. Ha a 14-et veszem, az 16,3, meg 9, az 25,3. Negyedével emelkedett az életszínvonal olyan periódusban, amíg a tulajdonképpeni termelőmunka három és fél esztendeig tart. Hány országot tudnak megjegyezni, ahol az életszínvonal három és fél év alatt 25%-kal emelkedett? Nekem nincs lelkiismeret-furdalásom a munkásosztállyal szemben az életszínvonallal kapcsolatban. És én nem hiszem, hogy a Központi Bizottságnak kell ilyen, hogy legyen. És ha ezzel párhuzamosan odaviszem, hogy közben hogy fejlődött a termelékenység, és ezt komolyan, komoly munkásközvéleménnyel megvitatom, akkor az fog kisülni, hogy ezzel nem volt arányban a termelékenység növelése, az életszínvonal megelőzte azt. Hányszor mondtuk és hogyan mondtuk, hogy nem előzheti meg, mert abból jó nem lesz, ténylegesen mégis megtörtént. Egyébként erre is vonatkozik ez a tervszám az életszínvonalra, amit mondtam a termelésre, mikor kezdtük ezt a hároméves tervet, évi 2%, ez volt az első terv, és ebből lett a 6%. De még azelőtt az volt a javaslat, hogy évi 1%-ot növekedjen a reálbér. Ez volt az első terv, a hároméves terv. Azt mondtuk, hogy ne fogadjuk el, annál inkább ne fogadjuk el, mert az nem létezik, hogy ne többel, mint 1%-kal emelkedjen egy évben a reálbér. És így is van. Mi ide beállíthatunk, ha akarunk, de ilyen nincs, hogy a munkásosztály életszínvonalát 1961-ben le kell szállítani. Ebben a tervben nem ez a koncepció van. Hogy hogy értsük azt, hogy az életszínvonalból le kell faragni, azt meg kell nézni. Most a tervről beszélünk, ebben olyan terv nincs. De én kijelentem, hogyha benne volna, hogy 3%-kal szállítsuk le a munkások életszínvonalát 196l-re, hát mi ilyen tervre nem vállalkozunk, mert mi kommunisták vagyunk. Nekünk nem az a célunk, képtelenek volnánk végrehajtani. Nem a lázadás miatt, hanem az egész mechanizmusunk, meg rendszerünk miatt, ahogyan most nálunk az életszínvonal növekszik, különösen a reálbér ahogy növekszik. Nem is volnánk képesek végrehajtani. Ha feljebb lát az ember, az életszínvonal is többet fog növekedni, mint amiről itten szó van ebben a számban. A termelés is és az életszínvonal is. Azt hiszem, ezt helyesebb így nézni. Mi az, amiben Kiss elvtársnak igaza van? Mert véleményem szerint abban nincs igaza, hogy évről évre rosszabb. Se az általános gazdasági helyzetre értve ezt, de még a gazdasági vezetésre sem lehet ezt így mondani. Neki a következők miatt van igaza: ugyanazok a hibák mennyiségileg növekszenek, mert hiszen maga az egész termelőtevékenység szélesedik évről évre, és a hibák is azzal együtt szélesednek. Még egy valami növekszik, hogy mindinkább tűrhetetlenné válik. Ez a szubjektív érzés mindnyájunkban megvan, és nemcsak bennünk, hanem a tömegekben megvan, mert ahogy 1956 decemberében a kutyát nem érdekelte az, hogy mi hány százalék béremelést rendelünk el, kit érdekelt ez akkor? Az egész kormányt úgy vették, hogy még itt lesz tíz napig, aztán alászolgája, kit érdekel, hogy milyen béreket szab meg. Akkor az volt napirenden, hogy ki a szovjet csapatokat, vagy ne - ez volt bedobva a közvéleménybe, meg ehhez hasonló, hogy a Ráczot

71 bevesszük, vagy nem. Akkor ez volt az érdekes, nem a 8%. De mostan másképp nézik az emberek a gazdasági kérdéseket, és nem is csak a bér oldalát, hanem a termelés oldalát is. Most már milliók foglalkoznak a termelés kérdésével, és most már 977