A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1959-1960. évi jegyzőkönyvei (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 35. Budapest, 1999)

milliónyival több szem látja azokat a hibákat, amit akkor még csak mi láttunk húszan vagy harmincan. És növekszik a türelmetlenség ezekkel a hibákkal szemben. Ez helyes dolog, emiatt nekünk nem kell elkeseredni, hanem inkább ez az erő, ez a türelmetlenség nemcsak a tömegben, hanem mibennünk is növekszik, nemcsak a Kiss elvtársban, hanem mindenkiben, akik itt ülünk ennél az asztalnál, vagy annál az asztalnál. És használjuk fel arra, hogy redukáljuk ezeket a hibákat. Azt hiszem, ezt helyesebb így nézni. Itt van az a kérdés, hogy csak a munkásosztály. Én nem vagyok az ügyvédek híve, meg lehet oldani bizonyos kérdéseket, ha van, úgyis, hogy fej adót vetünk ki, hogy minden élő lélek két éves kortól 90 éves korig 1000 forintot tartozik fizetni. Ha ez kellemesebb, csináljuk ezt. Énnekem mindegy, én nem sajnálom, hogy az ügyvéd is járuljon valamivel hozzá, hogy még szilárdabb legyen a gazdasági élet, de azért olyan kérdésekről van szó, hogy ha nekünk 300 millió devizaforintnyi többlet volna ebben a tervben, ahogy ez a többlet nincs ott, az a kérdés akkor is volna, és akkor is felvetődik. Ha most valaki megajándékozna minket ezer millió forintnyi arannyal, hát a normának nem kell akkor is együtt haladni a termelés fejlődésével? Hát ez egy társadalom, annak van jövője, ahol a norma három évig egy helyben áll? Ez attól függetlenül létező kérdés. Most felvetjük, hogy csak a munkás, hát mit csináljunk, ha az ügyvéd nem normában dolgozik, és a társadalmi terheket, az értéket a munkás hozza létre, meg a paraszt, a gyár, hát akkor nem mehetek az ügyvédhez, hogy te is dolgozz normában, szigorúbb normában. Ezzel lehet valamit csinálni, de messzire nem jutunk. Megtizedeltük az ügyvédeket,

72 bár hozzájuk se nyúltunk volna. Most azt mondom utólag, ugyanolyan csirkefogók maradtak benn, mint akiket kiraktak. A jobban szervezkedő csirkefogók kirakták a rosszabbul szervezkedőket, és alászolgálja, megmentettük a világot. Ilyen durván mondva, mert azért az ügyvédek között is vannak tisztességes emberek. Már ilyen tónusban kezdek tárgyalni, mert tűzbe jövök. Tettünk, vettünk, mindenfélét csináltunk, és semmi se jött ki belőle. Miért nem? Mert még mindig szükség van ügyvédre. Mit csináljunk, ha szervezett állam ügyvéd nélkül nem létezik. Még egy valamire való vállalat sem létezhet jogász nélkül. És ha még majd lesznek azok az új tüzes forradalmárok, kommunista ősparaszt jogászok, a fene eszi őket, az se jobb, mint az a régi reakciós csirkefogó, ezt 1956-ban láttam, addig ezekkel kell létezni. Nem az ügyvédek oldják meg nekünk a társadalmi fejlődés alapvető kérdéseit, meg a termelés fejlesztésének alapvető kérdéseit, hanem a munkások fogják nekünk megoldani, meg az állami gazdaság, meg a termelőszövetkezet parasztjai, azok fogják megoldani. Most itt van a norma. Most igazság, vagy nem igazság, azt mondja, hogy nincs semmi, és a normát szigorítják. Mi azt nem mondtuk, hogy ahol nincs semmi és nem történt semmi, szigorítsák a normát. Mondta valaki, vagy követel ilyen valaki? Ilyet nem. De azt követelhetjük, hogyha tavaly ott a termelés feltételeit lényegesen megjavították, és a norma három és fél éves, akkor most utólag javítsák ki. És én oda fogok menni, és meg fogom mondani, annak dacára, hogy most oda gépet ebben a percben nem viszünk. De ha ott a norma három és fél éves, és a termelés feltételei ugyanúgy, ugyanolyan állapotban, mint három és fél éve, akkor nem engedünk a normához sem nyúlni. Nem így értjük? Hát ha így értjük, akkor minek az a kérdés, hogy csak a munkáshoz nyúlunk, csak a normához nyúlunk. Nem okos kérdés felvetése ez. Mit kell csinálni? Jobban kell dolgozni mindnyájunknak. Mégis nemcsak abban van igaza a Kiss elvtársnak — mert én azt hiszem, abban igaza van 978