A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1959-1960. évi jegyzőkönyvei (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 35. Budapest, 1999)

tett, hogy beterveznek 80 000-et és 120 000-be kerül annak az elkészítése, most nem akarom felsorolni, hogy ez miért történik, de nem valószínű, hogy ebből feltétlenül büntető eljárást kell csinálni, és nem valószínű, hogy ez bírósági és ügyészségi dolog. Én nem azt akarom mondani, hogy óvom a pártot ettől. Ami tőlem telik, feltétlenül óvom, hogy mi ne legyünk türelmetlenek, hogy most vannak bajok, hát ezek a bajok a jónak is a következményei. Egy kicsit jobban éltünk, ennek is a következménye, és most ne kezdjük el marni egymást ilyen alapon, hanem tényleg keressük meg a hibák forrását, próbáljuk azokat megszüntetni, és ha személyeket kell ezért félretenni, természetesen a népgazdaság kárára senkivel sem szabad kímélettel lenni, idézőjelbe téve a „kíméletet". Ahogyan Kiss elvtárs ezeket a káderkérdéseket felvetette, az egy kicsit türelmetlenséget jelez, és én azt hiszem, hogy nem lenne helyes, ha a párt ilyen irányban nyúlna ezekhez a kérdésekhez. Ismétlem, érezzük mi a problémákat. Mindazok, amelyeket Kiss elvtárs felvetett, nálunk is felmerülnek, mi általában azzal szoktuk ezeket elintézni, persze nem kimondottan, de a lényege az, hogy, elvtársak, emberek vagyunk, dolgozunk, hibákat követünk el, nem tagadjuk le azokat. Most egy-két évig kicsit jobban éltünk, lehet, hogy most egy kicsit meg kell húzni a nadrágszíjat, elő fog ez még fordulni az életben, és már elő is fordult, nem tagadjuk ezt le, és hajói dolgozunk, a párt politikáját, a párt célkitűzéseit megvalósítjuk, akkor ezek a hibák megint egy-két éven belül kiküszöbölődnek, megint mondhatjuk, hogy na kérem, ezt is leküzdöttük, mint az ellenforradalmat. Az én tapasztalatom az, hogy a munkások •értik is ezt. Most a tsz-szervezésnél munkások vannak kint, és tényleg nem lehet eléggé dicsérni, hogy milyen áldozatkészek ezek az emberek. Zúgolódás, elégedetlenség nélkül dolgoznak, nem akarnak vasárnap hazamenni, járják a tanyákat térdig érő sárban, saját ruhájukban, saját cipőjükben, agyonázva, agyonfázva, olyan öntudatról tesznek tanúságot, hogy az ember, amikor ezt látja, érzi, hogy tényleg mennyire mögöttünk a munkásosztály. És igaz az, ebben egyetértek a Kiss elvtárssal, hogy erre a bizalomra vigyázzunk, ne játsszuk el. De azzal mi nem játsszuk el, hogy ha őszintén megmondjuk a nehézségeket, és hozzáfogunk a hibák kiküszöböléséhez, de nem türelmetlenül. KÁDÁR JÁNOS elvtárs: Tisztelt Központi Bizottság! Én Friss elvtárs beszámolójával egyetértek, és a beterjesztett javaslatot is helyesnek tartom. Azzal a formulával, amit itt Friss elvtárs mondott, hogy a számoknál valami árnyalati eltérés ide-oda lehetséges, de nagyságrendi változásban a számokat betartjuk. Én ezt a tervet olyan tervnek tartom, amellyel el lehet kezdeni dolgozni. Két általános dolgot írtam fel magamnak, hogy ha netán felszólalnék ennél a napirendi pontnál, mit tegyek szóvá. Az első, ami, azt hiszem, most a fő követelmény: nagyobb tervszerűséget kell biztosítanunk a gazdasági munkában, mint ami jelenleg is érvényesül. A másik ezzel némileg összefüggésben van, hogy ezt a nagyobb tervszerűséget nem a tömegek, hanem a gazdasági vezetés kell, hogy biztosítsa. Mondjuk közbeesőleg, ha ez így megfogalmazható, én az összes vezető szervek erőfeszítését erre összpontosítanám, hogy tervszerűbben dolgozzunk gazdasági vonalon. És a nagyobb tervszerűséggel kapcsolatban kitérnék arra a bizonyos 8%-ra, ami tervezve van 1961-re az ipari termelés növekedésére. Ez a szám eléggé megvitatott és átgondolt szám, ezért ajánlja a Politikai Bizottság elfogadásra. Ez azért 8%, mert a mi jelenlegi tervezési szisztémánk az, ahol ragaszkodunk bizonyos ismert tényezők972