A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1959-1960. évi jegyzőkönyvei (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 35. Budapest, 1999)

höz, ennél többet nem tervezhetünk. Feltételezési alapon lehetne 14%-ot is tervezni, de arra a tervezési útra mi nem akarunk rálépni. Tehát ezért van ez a 8%. Ez a múlt évi tervhez képest egy bizonyos emelkedés, mert 1960-ra 6,4% volt tervezve, és most ez pedig 8%-os növekedés. Mi itt a baj, ennél a 8%-nál? Az a baj, hogy én szubjektíve attól tartok, hogy 12% lesz és nem 8. És itt belebukkanunk megint abba, ami jelenleg nekünk a fő problémánk, hogy hogyan tudnánk biztosítani a produktív termelő munka lehető legnagyobb százalékában a terv teljesítését. Mert a tervgazdálkodásban is van már magyar tapasztalat egy pár esztendős, és van nemzetközi is. Az utolsó tized százalékig még senkinek sem sikerült megtervezni, hogy a jövő évben mit, mennyit fog termelni, még a Szovjetuniónak sem. És nem is lehet. A tervgazdálkodás feltételei bizonyos fajta hajlékonyságot és rugalmasságot követelnek, ami a terv végrehajtásának menetében egy kis manőverezési lehetőséget ad. Az élet nem egy papírlap, amire vonalzóval rá lehet írni, hogy mi történik január l-jétől december 31-ig Magyarországon, mert sajnos az élet nem engedelmeskedik így a tervteljesítésben sem. Ez a következőt mutatja: 6,4%-ot terveztünk be 1960-ra, ténylegesen alighanem 13%-ot tett ki. És mi ez a 13%? Vagyis ami a 6,4 és a 13% között van, az micsoda? Az öröm, haszon, vagy kár, vagy micsoda? Erre borzasztó nehéz válaszolni, mert nem is tudjuk pontosan, mi az. És ha az ember ilyen hasra ütési alapon akarná megmondani, akkor azt mondhatná, hogy ebből a plusz 6,5%-ból bizonyára 3-4% tiszta haszon. De ami azután született, az már anarchia, szóval ez egy anarchikus termelés mennyisége a mi évi termelésünknek, amire mi képtelenek vagyunk befolyást gyakorolni, amit képtelenek vagyunk irányítani. És valószínűleg azok már olyanok, melyek nem növelik a gazdasági élet belső szilárdságát, hanem nagyon sok vonatkozásban lazítják, és lerontják az eredményét és a szilárdságát. Ez az arány nem egy borzasztó nagy, de bizonyos ilyen elemei vannak. Itt jelentkezik az, hogy ilyen különbségnél, 6,4 és 13%, lehetetlenség betartani azt az egyébként helyes előírást, hogy hol teljesítsük túl a tervet. Erre nekünk olyan jó és pontos meghatározásunk van, hogy ha mi azt be tudnánk tartani, akkor a jelen nehézségek egy része nem lenne. Nem az egész, hanem egy része. Az meg van írva, hogy ott kell túlteljesíteni, ahol kapacitás, anyag, munkaerő, rendelés van. És itt növeli — és ez később kerül hozzá — a nemzetközi fizetési mérleg. Hát ha mi ezt biztosítani tudjuk tervszerűen, az utolsó pontig, akkor valószínűleg nem 13% lett volna az egy évi növekedés, hanem talán 11,5%. De a nehézségek ennél nagyobb mértékben lennének kisebbek, mint a kettő közötti különbség. Én a 8%-ot teljesen megnyugtató számnak tartom, ezekből a meggondolásokból kiindulva. Egyébként feltételezhető, hogy az Összes eddigi tapasztalat szerint nem 8% lesz, hanem több. És jó lenne, ha nem túl sokkal lenne több. És még jobb lenne, hogy amivel több, az olyan irányban lenne több, ami erősíti a népgazdaságot. Én azt hiszem, hogy 18%-nál is ez a döntő. Tudniillik a terv túlteljesítése az olyan dolog, hogy az nemcsak a termelés vonalán tartalmaz bizonyos részben anarchikus elemeket, hanem az összes többi vonalon is a vásárlóerő növekedésénél, a fogyasztásnál, a munkáslétszámnál stb. A munkáslétszám sem úgy fejlődik évről évre, ahogy azt mi tervezzük, legalábbis a legutóbbi három esztendő egyik éve sem volt olyan, hogy az úgy fejlődött volna, ahogyan terveztük. A kiskereskedelmi forgalom sem. 973