A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1959-1960. évi jegyzőkönyvei (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 35. Budapest, 1999)

Nálunk az a munka mércéje, hogy ki mennyi munkában vesz részt. Kiválóan értik a gazdaságpolitikát, mert ha valahol beszél, akkor nem ám az ő adott munkájáról beszél, hanem csak fő vonatkoztatásban. Meg eljönnek a Budapesti Pártbizottságra régi elvtársak, akik olyan nagy forradalmárok, és ha megkérdezzük tőle, hogy építetted le a létszámot, hogy szervezted meg a több műszakot, akkor arra már nem tud válaszolni. Ezeken nekünk javítani kell és azért az ilyen szubjektív, kontárkodó szellemet, ami megvan, és mindjobban és jobban elönt bennünket, egy kicsit ki kell küszöbölni, és tényleg egy igazgató legyen igazgató. Ugyancsak ezen az ügyészi értekezleten döbbentünk rá a következőkre: többek között két dologtól félnek az ügyészek a gazdasági munkában. Egyrészt politikailag félnek egy kicsit, egyrészt az általános felügyelet munkájától. Másrészt azért, mert a gazdasági munkában még nem elég járatosak, és úgy gondolták sokan, hogy az állami szakfelügyelet helyett nekik kell ezt a szakfelügyeletet gyakorolniuk. Pedig nem erről van szó. Minden minisztériumnak és minden vállalatnak meg kellene a maga megfelelő, jól működő ellenőrző szervének lenni. De sajnos ez az ellenőrző szervezet nem működik. És mivel nem működik mindig, akkor valahol máshol akarjuk kitalálni a dolgokat, és nem azt az ellenőrző szervet akarjuk megjavítani, mert az valóban sokkal könnyebb. Nekem ezek lettek volna az észrevételeim. Nyilván még nagyon sok elmondani való van, meg tapasztalat, amivel a munkát meg lehet javítani. Továbbá számtalan javaslat. Úgy gondolom, a Központi Bizottság, valamint a Politikai Bizottság gyűjtse össze azokat, és egy kicsit egy irányba kellene azoknak a munkáját terelni. Mi, a Budapesti Pártbizottság ezt úgy fogalmaztuk meg, ha a szervezetet nézzük, egy zenekarhoz hasonlítanánk, amely úgy muzsikál, mint egy vidéki együttes. Nincs kotta, illetve van kotta, de félre van dobva, azután, ha a karmester megnézi, akkor mindenki úgy muzsikál, ahogy akar. Nálunk is egy kicsit ez a baj. Ha mindenhol elővennék a kottát, és mindenkit rákényszerítenének, hogy a kottából muzsikáljon, és aki fásul fújja a trombitát, azt elő kell venni és megtanítani, hogy jól muzsikáljon. Ha nem, akkor álljon félre. Azt hiszem, így a gazdasági életünkben is nagyon hamar előre tudnánk menni. KISS KAROLY elvtárs: Javasolom, elvtársak, tartsunk 15-20 perc szünetet és utána folytassuk a vitát. Lehet jelentkezni felszólalásra. Szünet HORVÁTH ANDRÁS elvtárs: Tisztelt Központi Bizottság! Csak egy-két dologra szeretnék kitérni. Ez a 8% Fock elvtárs több évre elosztva megnyugtatott bennünket, és ez nem rossz. FOCK elvtárs közbeszól: Én csak a matematikai számsort mondtam el, semmi megnyugtatást. [HORVÁTH ANDRÁS:] Az elmúlt esztendőben 13%-kal növeltük termelésünk volumenét és a jövő évben 8%-kal fogjuk. Ez a nemzeti jövedelem növekedésének feltétlen lelassulását eredményezné. És ez egy szocializmust építő országban sehogy sem jó. Lehet elvtársak, muszáj, és valahogy, ahogy én értem, tényleg ilyen helyzetbe kerültünk. Ennél az oknál fogva többet fogyasztottunk, mint amennyit termeltünk. Meg kell mondani világosan, hogy ez nem jó, tehát ha valamit egy kicsit elrontottunk, most rendbe kell hoznunk. Mindenki érti, hogy a nemzeti jövedelem növelése biztosítja az életszínvonal növekedését. A termelékenység azon belül hogy növekszik, külön jó. De a kettőnek együtt kell mennie. Különben a Politikai Bizottság szeptember 20-i határozatában benne van, hogy a volumennel 970