A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1959-1960. évi jegyzőkönyvei (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 35. Budapest, 1999)

meg tudja szervezni. Es aki erre nem alkalmas, arra azt mondják, hogy bitorolja a proletárdiktatúra funkcióját. Hát mi nagyon messze vagyunk ettől a helyzettől. Ehhez még szeretném szóvá tenni a következőt. Nekünk, elvtársak, megszülettek a szocialista brigádvezetők, és bizony elég szépen is fejlődnek. [sic!l Új típusú vezetők, szerintem a jövőnek művezetői és üzemvezetői, mert az emberek már tudják szervezni a munkát kulturáltabban, magasabb termelékenységű munkát, és nevelve, nem parancsolóan szervezik a munkát, az embereket. A brigádvezetőnek nagyobb tekintélye van, mint a művezetőnek vagy az üzemvezetőnek. Szóval ami új, ebben jelentkezik. Ez nem jelenti azt, hogy minden brigád ilyen. De világos, hogy a jövő művezetője ez az ember, és nem az az ember, aki például, mit tudom én, például a Fémműben örök életében vörösrezet öntött, és holnap neki már nukleáris műszerekhez alapanyagot kell gyártani, amiből öt-hat kb. 100 000 forintot ér. És nem mindegyik tud átállni, és ezeket az embereket már előre kell léptetni. Mi nem vesszük figyelembe azt, hogy nekünk nem csak egyetemet végzett munkás és paraszt értelmiségünk van, hanem ennek az új értelmiségnek öt-tíz éves gyakorlati tapasztalata van. És legyen, holnap igazgató legyen, főkonstruktőr, főmérnök stb. Nekünk nagyon sok olyan gyakorlati tapasztalatokkal rendelkező régi szakmunkás vezetőnk van, akinek ugyan nincs iskolája, de kiváló szervező és kiváló vezető. És kiválóan tudnak három-ötezres vállalatokat, gyárakat igazgatni, és azt hiszem, megérett a helyzet, hogy egy kicsit feljebb vigyük ezeket az embereket. Az élet ezt követeli, és már dörömböl a kapun, hogy itt egy kis friss vért, friss levegőt kell ide ebbe a vezetésbe bevinni. A következő és utolsó kérdés, elvtársak, hogy a mi gazdasági vezetésünkből és a termelés pártellenőrzéséből néhány ilyen nem jó vonást ki kellene küszöbölni. Sok olyan tényezőt, ami rossz tendenciára vezet. Mi azt mondjuk és követeljük — legalábbis szóban, a gyakorlatban még nem —, hogy a gazdasági vezetők, illetve minden téren dolgozó vezető az előbb kommunista legyen és azután az adott terület szakembere, igazgatója, jelen esetben igazgatóról, főmérnökről van szó. És én úgy értelmezem ezt a kérdést, elvtársak, hogy ha ő először párttag, akkor az abban kell, hogy kifejezésre jusson, hogy a gazdasági vezető a munkáját, ahova állította a párt, azt nagyon prímán, a párt határozatai szellemében hajtsa végre. Ez az elsődleges követelmény. Na, nálunk mi történt? Nálunk egy igazgató, egy főmérnök, egy gazdasági ember, az a pártbizottság aktívája, aki különböző brigádmunkákban vesz részt, az munkásőr, az propagandista, minden az égvilágon. Hát a KNEB, elvtársak, sokezer embert vesz ki állandóan a munkából, azok nem délután három óra után vizsgálnak, napközben vizsgálnak, elvtársak. Az embernek, annak az illető igazgatónak, főmérnöknek annak ott ég a munkája, mert nem tudja elvégezni, mert valahol máshol vizsgál, és mi történik utána, minden marad a régiben. És a pártellenőrzést is, sokan hajlandók a mi pártszervezeteinket úgy venni: ennyi vizsgálatot csináltunk, ennyi munkát végeztünk, csak éppen ha megnézzük, hogy milyen hibák alakultak ki a népgazdaságban, akkor itt van a nyakunkon a feszültség. Ne vegyék jegyzőkönyvbe, de elmondom, ezt is a Szovjetunióban láttam: egy kerületben voltunk kinn, ahol nagyon ronda házak voltak, leverve a vakolat, egy darab kertet és egy darab fát sem láttunk. És azok az elvtársak mondták: van nekünk 10 ezer ilyen kiskert, meg házvédelmi bizottság. Azóta láttam azt a kerületet. Nagyon szép. Talán nincsenek meg ezek a bizottságok, de vannak kertek, meg van vakolat, meg van hozzá pénz. Ez is olyan dolog, hogy Magyarországon nincsenek ilyen kiskert bizottságok, de vannak kertes házak. 969