A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1959-1960. évi jegyzőkönyvei (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 35. Budapest, 1999)

alatt az öt év alatt kell visszafizetnünk, mondjuk nagyjából, gorombán véve az 1957-ben felvett kölcsönök felét, amelyek, mint tudják, tetemes összegre rúgtak. Azonkívül ehhez különböző egyéb újabb kötelezettségek is járulnak. Nos, ezzel az eredménnyel sem vagyunk egyelőre megelégedve, azon dolgozunk, hogy javítsuk a helyzetet. Lényegében ezek azok a legfontosabb problémák, amelyek a második ötéves terv készítésével kapcsolatban további munkát követelnek, további tisztázást, mielőtt az egész tervet a KB, illetőleg az illetékes állami szervek elé lehet terjeszteni. Ahhoz, hogy ezt az ötéves tervet és ennek összefüggéseit az 1961-es tervvel, amely ennek az ötéves tervnek az első éve, tisztán láthassuk, helyesen látnunk kell a népgazdaság jelenlegi helyzetét. Erre azért is szükségesnek látszik egy pár szóval kitérni, mert bár a PB kezdeményezésére az utolsó hetekben igen sok helyen a különböző vezető területi pártszervezetekben és a minisztériumokban, kollégiumokon és pártszervezetekben behatóan foglalkoztak a kérdéssel, egyelőre még nem sikerült azt a magunk elé tűzött célt elérni, hogy valóban ebben a kérdésben mindenki kb. egyformán lásson, és egyformán ítélje meg a helyzetet, és egyformán is cselekedjék. Márpedig a PB éppen azért tartotta szükségesnek azt, hogy ezt a kérdést a nyilvánosság elé tárjuk, hogy az előttünk álló feladatok megoldásához a dolgozók széles tömegeinek a támogatását is biztosíthassuk. Néhány, a PB által hozott kérdéssel összefüggő fontos határozatot az elvtársak már ismernek, ismerik a szeptember 13-i és a szeptember 20-i határozatokat,

47 amelyekre rövid utalás az előterjesztésünkben is van. Ha most röviden akarjuk jellemezni a népgazdaság jelenlegi helyzetét, akkor két vonását kell kiemelni. Az egyik, hogy az egész népgazdaság alapjában véve egészséges, erőteljesen fejlődő népgazdaság. A másik pedig, hogy ugyanakkor vannak komoly gondjaink, nehézségeink. Akármelyik szempontnak a szem elől tévesztése feltétlenül valamilyen helytelen megítélésre vezet. Mert akárcsak azt látjuk, hogy a népgazdaságunk milyen egészséges, milyen erőteljes, akárcsak azt látjuk, hogy milyen gondjaink és nehézségeink vannak, helytelen következtetésekre fogunk jutni. Megpróbálom tehát röviden vázolni a kérdés egyik oldalát, másik oldalát is, bár a leglényegesebb mutatókat belevettük az előterjesztésbe is, úgyhogy az viszonylag nem sok kiegészítésre szorul. A nemzeti jövedelemnek a három évre 13%-os emelkedését terveztük. Ez az emelkedés előreláthatólag 20%-ot tesz ki. A szocialista ipar termelésének az emelkedését 22%-ra terveztük, ez valószínűleg 40% lesz. A mezőgazdaság előreláthatólag el fogja érni a három év alatt az előző három évhez viszonyítva az előirányzott 12%-os fejlődést. A reálbér emelkedés a tervezett 6% helyett előreláthatólag 10% lesz, a reáljövedelemé a tervezett 8% helyett 16%, a munka termelékenysége az állami iparban a tervbe vett 15% helyett 19%, a beruházások pedig az előirányzott 37 és félmilliárd helyett előreláthatólag több mint 54 milliárdra fognak rúgni. A legjelentékenyebb eltérés azonban a tervhez képest, a legnagyobb horderejű a népgazdaság jelene és jövője szempontjából, hogy a számítási anyagokban elképzelt mintegy félmillió kh helyett kb. négy és félmillió kh-dal nő a tsz-eknek a területe, és ezzel döntően megváltozik a termelési viszonyok jellege a mezőgazdaságban. Nem kell, azt hiszem, a felsorolt számoknak a méltatására kitérnem ahhoz, hogy világos legyen, itt valóban nagyon egészséges és erőteljes fejlődéssel állunk szemben. De azt is világosan látni és tudni kell, hogy milyen kísérőjelenségek között ment végbe ez az egész fejlődés, részben bizonyos egészségi fejlődési tendenciák következményeként. Röviden, a mezőgazdaság szocialista átalakításának a tervezettnél sokkal gyorsabb lefolyása többek között a 951