A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1959-1960. évi jegyzőkönyvei (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 35. Budapest, 1999)

bunker építésekre fordítani, melyek együttvéve szintén többmilliárdos megtakarítást jelentenek az ötéves terv beruházásainál. Nem kevésbé fontos megtakarítási lehetőséget jelent az, hogy ha a meglevő üzemeink és főleg meglevő gépi berendezéseinknek a termelési lehetőségeit az eddiginél jobban használjuk ki, és a vizsgálatok azt mutatják, hogy erre elsősorban talán a gépiparban, de igen széles területeken a gépiparon kívül is, a könnyűipar igen széles területein is van lehetőség. Pl. még a mezőgazdasági gépeknél is bő lehetőség van arra, hogy meglevő gépeinket ne egy vagy másfél műszakban üzemeltessük, ahogy az jelenleg történik, hanem ennél nagyobb átlagos műszak számban. Ezeknek a megtakarítási lehetőségeknek a jó része természetesen a termelő célú beruházásoknál érvényesülhet a maga teljességében, és kisebbek a megtakarítási lehetőségek a kulturális és egészségügyi beruházásoknál. A korábbi számítások csökkentést vettek figyelembe ezeknél is, azoknál is. Ahhoz, hogy itt megnyugtató megoldásokra jussunk, tovább kell folytatnunk a munkát. Egy másik probléma, amelyik a második ötéves terv készítésénél mutatkozott, az a reálbérek és a reáljövedelmek arányával függ össze. Az ötéves terv irányelvei a reálbéremelkedést is, a reáljövedelem emelkedését is egy főre számítva azonos mértékben, 26-29%-ban szabta meg. Ez többé-kevésbé feltételezi, hogy a keresők és eltartottak aránya nagyjából változatlan marad. Ténylegesen a három éves tapasztalatunk erősen eltér ettől, és részben ezért és részben azért, mert számbajövő mértékben emeltük a hároméves tervben a családi pótlékot is, a nyugdíjakat is, tehát olyan juttatásokat, amelyek a reáljövedelembe beleszámítanak, de a reálbérbe nem számítanak bele, az adódott, hogy a reálbérek egy főre számítva a tervezett 6% helyett mintegy 10%-kal emelkednek, a reáljövedelmek egy főre számítva a tervezett 8% helyett mintegy 16%-kal emelkednek. Volt olyan elgondolás, hogy a második ötéves tervben ragaszkodjunk a reáljövedelmek tervbe vett emelkedéséhez, tehát ehhez az említett 26-29%-hoz, és a reálbéreket annak megfelelően szabjuk meg, a reálbérek emelkedését úgy tervezzük, hogy az ennek a reáljövedelem emelkedésnek megfelelő reálbér emelkedést számítsuk ki. Ezt a Politikai Bizottság nem fogadta el, és ez is egyike azoknak a kérdéseknek, amelyeken tovább kell dolgozni. Egyéb kérdésekkel együtt természetesen ez is a második ötéves terv keretében — mielőtt még az állami fórumok elé kerül — idekerül a KB elé. Végül egy problémát akarok a második ötéves terv problémái közül kiemelni. Azt a problémát, amelyik egyelőre talán a legkevésbé kielégítően megoldott, ez a nemzetközi fizetési mérleg problémája. Magában véve ez a fogalom is, hogy fizetési mérleg is bizonyos tisztázásra szorul a közgazdaságban nem teljesen jártasak előtt, meg kell ti. különböztetni ezt a fizetési mérleget, a nemzetközi fizetési mérleget a külkereskedelmi fizetési mérlegünktől. A nemzetközi külkereskedelmi mérlegünk ténylegesen a külfölddel bonyolított áruszállításaink mérlege, illetve áruforgalmunk mérlege, tehát a kiszállított és a behozott áru. A nemzetközi fizetési mérleg ezenkívül tartalmazza a fizetési kötelezettségeinket, amelyek részben az áruszállítással kapcsolatosak, részben pedig egyéb kötelezettségeinkből, adósságaink megfizetéséből vagy külföldi követségeink fenntartásából, külföldi ösztöndíjasaink fizetéséből stb., stb. adódik. Külkereskedelmi mérlegünk az öt év folyamán általában minden évben aktív Az öt év egészében több mint négy milliárd forinttal aktív, vagy hozzávetőleg ennyivel. Fizetési kötelezettségeink azonban több mint öt milliárdot tennének ki. Itt figyelembe kell venni azt is, hogy ez 950