A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1959-1960. évi jegyzőkönyvei (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 35. Budapest, 1999)

Megkell jegyeznem, hogy bár ez a terv, mint a határozati javaslatból is kitűnik, még csak azután fog a Minisztertanács elé kerülni, ez nem akadályozta, és nem akadályozza a tervek kiadását az üzemek számára. Az már folyamatban van, több helyen megkapták, mások a legközelebbi napokban fogják megkapni, úgyhogy általában a terv nem ismerése sehol nem fogja a munkát, a jövő évre való áttérést akadályozni vagy megnehezíteni. Melyek azok a kérdések, amelyeket a második ötéves tervvel kapcsolatban szükségesnek látszik a KB-val ismertetni? Az első az, hogy mint ezt az elvtársak ugyancsak már tudják, a termelési számok az egész tervben érezhetően magasabbak lesznek a kongresszusi irányelvekben foglalt számoknál. Ott, mint ismeretes, az ipari termelésnek mintegy 6570%-os emelkedése volt előirányozva, most az ipari termelésnek egy mintegy 80-85%-os emelkedéséről van szó. A számok, mint ismeretes, nem az ötéves emelkedésre vonatkoznak, hanem az 1958-as eredményekhez képest, tehát egy hét éves felfutásra. Hasonlóképpen hét évről volt szó a mezőgazdasági termelésnél is, pontosabban arról, hogy az 1961-65-ös ötéves[t az] 1954-58. évvel hasonlítottuk össze. A kongresszusi irányelvek azt írták elő, hogy a mezőgazdasági termelésnek 3032%-kal kell növekednie. A jelenlegi elképzeléseink szerint ez az emelkedés 33% lesz. Megfelelően emelkedik természetesen a nemzeti jövedelem. Hozzá kell azonban tennem, hogy az erre vonatkozó számítások még nem eléggé kidolgozottak, és a legkevésbé tisztázott dolgok közé tartozik egyelőre a nemzeti jövedelemnek a felhasználása. Azonban egyelőre a jelenleg használt számítási anyagból azt látjuk kiderülni, hogy a nemzetközi kötelezettségeink, részben a Varsói Szerződésből kifolyólag is, az eredetileg gondoltnál, tervezettnél nagyobbak lesznek, és most lehetséges, hogy ha a fogyasztás előző számait tartani akarjuk, akkor felhalmozásra és különösen beruházásra, az eredetileg tervezettnél — valószínűleg emlékeznek az elvtársak, hogy az irányelvek 200-205 milliárd forintot jelöltek ki beruházásokra — kevesebbet tudunk a második ötéves tervben beruházásra fordítani. Hozzá kell azonban tennem, hogy az irányelvekben előirányzott, pontosabban az irányelvek készítésénél figyelembe vett beruházásokra jelenleg tudomásunk szerint nem is kell annyit fordítani, amennyit akkor gondoltunk. Pillanatnyilag arról van szó, hogy ezt a 200-205 milliárdot esetleg egy 10-12%-kal, tehát kb. 180 milliárdra csökkentsük. Három, a második ötéves tervben előirányzott nagyberuházásnak még nem végleges, de kisebb-nagyobb mértékben mégis alapos átvizsgálása azt mutatta, hogy ezeknél a nagyberuházásoknál — természetes, itt a legnagyobb beruházásokról van szó — 100-500 millió forintos megtakarítások érhetők el. A három beruházás, amire gondolok, a Dunai Cement és Mészmű, a Dunai, tehát a Százhalombattai Erőmű és a Százhalombattai Kőolajfinomító. A megtakarításokat részben épületben mutatkozó megtakarításokkal érjük el. Nyilván az elvtársak többsége olvasott már arról a lehetőségről, hogy pl. a vegyipari berendezések egy részét külön épület nélkül a szabadban helyezzük el, hasonlóképpen az erőműveknek bizonyos berendezéseit, részben egyéb takarékosabb megoldásokból. Azt is figyelembe kell vennünk, hogy különböző, a modern haditechnikában bekövetkezett változásokból kifolyólag az eredetileg gondoltnál és tervezettnél kisebb összegeket fogunk különböző légoltalmi berendezésekre, tűzrendészeti berendezésekre, 949