A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1959-1960. évi jegyzőkönyvei (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 35. Budapest, 1999)

oldani a közösben, igen nagyarányú szerfás építkezést bonyolítunk le, biztosítani tudtuk az alapanyagot is olyan áron, hogy pártmunkások jártak a felvásárlókkal, tsz-elnökökkel, nemcsak a megyén belül az alapanyagért, hanem még az Alföldön is. Békés megyéből hoztunk be nagymennyiségű disznót. Egyébként bár ne hoztuk volna, mert sajnos pestissel nagyon megfertőzte a megye állatállományát s jelenleg nagyon nagy gondunk, hogy naponta tucatjával döglenek a disznók. De a közösben valahogy ezt megoldottuk. A háztájinál nem tudunk előbbre menni. Jelenleg a helyzet a következő: a jövő év első félévére van 30 ezres tervünk. Ebből 15 ezret lekötöttünk. De a háztáji kötés ebből talán 250. Megnéztük, kik azok a parasztok, akik a háztájiból kötöttek. A végrehajtóbizottság ülésén azt mondtuk, hogy külön szobrot kell nekik emelni, mert bennük ilyen öntudat buzog. De nem öntudatból, hanem árukapcsolással csinálják az esetek többségében. A felvásárló szervek kötik valami más cikkhez. Marhához, egyebekhez, és így van meg nekünk ez a 250 paraszti kötés. Mit csináljunk most? Ezekben a napokban is pártmunkások, tanácsfunkcionáriusok járunk házról házra sorba agitálni a háztájiakban szerződéskötésre. Azt a módszert is alkalmazzuk: külön vesszük a párttitkárokat, tanácselnököket, Hazafias Népfront elnökeit, akik tavaly szerződtek háztájiból, hogy példamutatást ezeken keresztül valamilyen formában érjünk el. De hallatlan nehéz. Azért hallatlan nehéz, mert nálunk a húsellátásunk nagyon rossz. Szombathelyen mindennapi dolog esztendőkön keresztül, hogy az emberek sorba állnak húsért. És ezért a szabadpiacon, pontosabban már előre 22-24 Ft-ot is adnak a hízott disznóért. Ezt mi agitációval csupán nem tudjuk ellensúlyozni. Kellenének olyan intézkedések, amelyek ilyen irányban az egész helyzetet befolyásolnák. Nem tudom^ hogy be fog-e számítani a jövőben a tsz-ek áruértékesítési tervébe a háztáji kötés. És más ehhez hasonló intézkedések kellenének még. Mi már odáig is elmentünk, hogy eleve megmondtuk: jövőben minden olyan állami támogatás, amely tőlünk, megyei szervektől függ, legyen az villamosítás, kultúrház, iskolaépítkezéshez való segítségnyújtás, ott mi figyelembe vesszük azt, hogy mit ad a háztáji gazdaság is. De ez egymagában semmi. Itt központi intézkedésekre is, vagy módszerbeli segítségre is szükség van, mert egyébként ezeket az arányokat teljesíteni nem tudjuk. FRISS ISTVÁN elvtárs: Tisztelt Központi Bizottság! Amit mondani akarok, az véletlenül elég közvetlenül kapcsolódik ahhoz, amivel Gosztonyi elvtárs beszédét befejezte. Ennek az egyéni gazdaság, közös gazdaság-kérdésnek népgazdasági vonatkozását szeretném felvetni. Egy olyan helyre állított a párt, ahol hivatalból elsősorban a népgazdasági összefüggésekkel kell törődnöm. Ezekből a népgazdasági összefüggésekből kiindulva, az utóbbi időben különösen nagy súllyal kell foglalkoznunk a mezőgazdasággal. Mondhatom, elég fránya dolognak mutatkozik ez a mezőgazdaság, sok gondot okoz. Ez az időjárás például, az utolsó hetekben ez a rengeteg eső, ami részben abban mutatkozik, hogy mint Kovács elvtárs említette, a napraforgónak a fele valószínűleg már elrothadt, a betakarításnál a legkülönbözőbb nehézségek vannak, a vetést nem lehetett idejekorán elvégezni, illetve most sem lehet elvégezni, a kukoricabehordásnál vannak nehézségek, a cukorrépa behordásnál és így tovább. (Kádár elvtárs: Lassanként mindent rákentek az időjárásra.) Persze, az egyéb következmények sem könnyűek. Esetleg a jövő év elején le kell állítani az olaj kisajtolást és így tovább. Ezektől eltekintve különösen súlyosan érintik a népgazdaságot azért, mert elég komoly kiesést jelentenek a fizetési mér828