A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1959-1960. évi jegyzőkönyvei (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 35. Budapest, 1999)

ben a tömeges tsz-szervezést befejeztük. A téli szervezés után 40 falunk marad hátra. Olyan álláspontra helyezkedtünk: az őszi vetés megkezdéséig ezeket valamilyen formában szervezzük át, hogy több egyéni községünk ne legyen, figyelembe véve azokat a szempontokat, amelyeket itt a KB hangsúlyozott. Figyelembe vettük azt, hogy kb. 22 ezer kh olyan területünk van, illetve volt akkor még hátra, ahol tsz-t lehet szervezni. Volt viszont, és jelenleg is van 22 olyan Vas megyei község, ahol nem érdemes tsz-t szervezni. Olyanok a talajviszonyok, éghajlati körülmények, melyek óriási invesztálási követelnek a tsz-szervezéssel kapcsolatban. A korábbi időben, amikor tsz-ek működtek ezekben a községekben, lényegileg mindig deficitesek voltak. Ezért egyidejűleg fogtunk hozzá, a Titkárság engedélyével, a megye egész területén a tsz-ek szervezéséhez, az említett 22 községben pedig a szakcsoportok szervezéséhez. Mindegyik feladatot végrehajtottuk. Ebben a 22 községben a szakcsoportot úgy szerveztük meg, mint a tsz-eket. Értve alatta, egy község, egy szakcsoport. A munka kivétel nélkül mindenütt megindult, közösen összeadták a földet, közösen a trágyát, lényegében ezt a területet is rendezni tudtuk. A dolog lényege: a gyakorlatban bizonyosodott be, hogy ez a módszer célravezető, és így az átszervezésen lényegében túl vagyunk. Két tapasztalatot akarok elmondani ezzel kapcsolatban. Az egyik: ahol tszeket szerveztünk, az új tsz-ekben az alakuló közgyűlésen közfelkiáltással szavazták meg a dolgozó parasztok azt, hogy kh után váltják meg a közös alapot. Egyszerűen vitának nem adtak lehetőséget, egyértelműen 250 Ft-ot szavaztak meg. Ha ezt a módszert előbb kitaláltuk és alkalmaztuk volna, előbbre jutottunk volna egy sor más kérdésben. A másik dolog, persze a vidékek eltérő sajátossággal bírnak, azt is figyelembe kell venni, hogy a nyári szervezés mindig nehezebb, mégis szükségesnek tartom itt szóvá tenni. Nálunk, Vas megyében három szervezési kampány volt. A három közül a legnehezebb volt az utolsó. Mi ebben az esetben nem tudtuk betartani a KB-nak azt az intencióját, hogy döntően a helyi erőkre támaszkodjunk. Ebben az esetben lényegesen nagyobb számban voltunk kénytelenek külső erőket, köztük tsz-parasztokat is igénybe venni. Ez legfeljebb tapasztalat szempontjából annyiban érdekes, hogy tényleg jól fel kell készülni a soron következő szervezési szakaszra. A másik téma a megszilárdítással kapcsolatos. A helyzet lényegében nálunk is az, hogy az idén a megszilárdítás intenzitása nagyobb volt, mint tavaly. Azokat a szempontokat, amelyeket a KB megadott, a legtöbb területen alkalmazni és érvényesíteni tudtuk. Van egy terület, ahol azonban nem tudjuk alkalmazni. Ez a háztáji gazdaságok témája, pontosabban: a háztáji gazdaságok árutermelése. Ha jól jegyeztem meg, Fehér elvtárs a feladatot országosan úgy szabta meg: a közösből mintegy egymillió sertést, a háztájiból pedig kb. félmillió sertést kell kapnunk. Ezt az arányt Vas megyében teljesíteni nem tudjuk, és amíg egyéb intézkedések nem lesznek, nem is fogjuk tudni. Gondolom, becsületesebb dolog ezt itt nyíltan megmondani a KB előtt. Erre, ha lehet így mondani, erkölcsi bátorságot az is ad nekem úgy érzem, a sertésprobléma megoldása érdekében, ami képességünkből tellett, megtettük a megyében. Amikor kritikát kaptunk, sikerült a pártbizottságon olyan hangulatot kialakítani, hogy nem hagyjuk magunkat, és ennek következménye volt, ha az év tíz hónapját veszem, a pártmunkások konkrét munkaidejét és foglalkoztatási témáját tekintve nem tévedek, ha azt mondom: legalább másfél hónapot, vagy két hónapot, minden pártmunkásunk a sertéssel töltsön, [sic!] Meg tudtuk 827