A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1959-1960. évi jegyzőkönyvei (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 35. Budapest, 1999)

van az egyénnek az érdeke. Ebben a népgazdaság érdekeltségét elsősorban a kommunistáknak, öntudatos embereknek kell feltétlen biztosítani. De itt sem megy simán a dolog. Erre vannak igen érdekes példáink. Van néhány olyan tsz-elnökünk, aki egy éve még vagy a megyei pártbizottság osztályvezetője volt, vagy igen fontos vezető állást töltött be. És mégis elsősorban azt nézi, hogy mi jövedelmezőbb a tsz számára. Kialakult egy olyan szemlélet, amely szerint: nem érdemes sertést hizlalni, mert drága a süldő és drága a kukorica. így vélekednek a tengeriről, a zöldségről. Tehát figyelmen kívül hagyják, hogy nem a csoport érdeke az elsődleges, hanem igenis az országos érdek. És ha ezt már ilyen fejlett embereknél is magyarázni kell, akkor még inkább magyarázni kell azoknál, akik nem ilyen öntudatosak. Itt igen fontos szerepe van a kommunista példamutatásnak. Ezt meg is kell követelni. Tehát azt, hogy a tsz-ben dolgozó kommunisták a tervezésnél is a népgazdaság érdekét tartsák szem előtt, mert ez a forrása annak, hogy a csoport érdeke és az egyéni érdek is kielégítést nyerjen. Az öntudat fontosságának kérdésében nem értek egyet Horváth elvtárssal, aki úgy állította be, hogy a tsz-tagság nem akar dolgozni, nincs is öntudata. Vannak ilyenek. De azért saját magunkat csapnánk be, és a szocializmus igazságának erejét tagadnánk meg, ha nem látnánk azt, hogy hány ember van, aki tavaly rosszul dolgozott, az idén pedig példamutatóan viselkedik. Ismerek olyan dolgozó parasztot Páka községben, aki egy évvel ezelőtt azt mondta: lőjenek agyon, de én nem dolgozom a tsz-ben. És ez év augusztusában, amikor egyszer nagy vihar készült, és féltek, hogy az összerakott szénájukat széthordja a szél, ugyanez a paraszt 25 társát kivitte, és mindenféle vasakat, gerendákat rátámasztottak a szénaboglyára, és amikor nem tudták így sem a széltől megvédeni, azt mondta: „emberek, feküdjünk rá, két kezünkkel fogjuk meg, mert ez a mienk". Vagy pedig egy másik dolog, amit a múlt héten hallottam: az egyik községben beszélgetnek a tsz elnökével, hogy megy a munka, mert bizony igen sok az eső. Erre azt mondja: rosszul megy a munka, most is úgy esik, hogy ki az a bolond, aki kimegy? Erre a mi emberünk azt mondja, menjünk ki, és nézzük meg, ki dolgozik. Kimentek a zuhogó esőben, és 60 paraszt szedte ott a kukoricát. Erre a tsz-elnök azt mondta szégyenkezve: érdemes volt kijönni. Ezt is kell látni. Ez a mi munkánkban az, ami szép. Ez lelkesítő. Végül még egy kérdést szeretnék felvetni: szükséges a mezőgazdaság szocialista átszervezésének problémáit a dolgozókkal, a munkásosztállyal is megbeszélni. Vannak bizonyos helytelen nézetek ezen a téren: nehézségek vannak az ellátásban, és vannak olyanok, akik nem helyesen magyarázzák a dolgokat. Üzemekben pl. úgy magyarázzák a dolgokat, hogy nem volt érdemes az átszervezés, mert lám ilyen következményei vannak. Nincs hús, nincs ez, nincs az. Sőt vannak olyan tapasztalataink is, hogy a szükséges normakiigazításnál olyan magyarázatokat adtak némely helyeken, és olyan nézetet terjesztenek, hogy a normákat azért kellett megszorítani, mert nem sikerült a mezőgazdaság átszervezése. Ez, elvtársak, semmi szín alatt sem jó. Javaslatom, úgy mint a múlt évben, ebben az évben is a párt vezetői menjenek ki az üzemekbe, és magyarázzák meg annak szükségességét, miért került sor a normarendezésre. GOSZTONYI JÁNOS elvtárs: Tisztelt Központi Bizottság! Két dologról kívánok röviden szólni. A szervezéssel kapcsolatban. Azok a szempontok és módszerek, amelyeket Kádár elvtárs elmondott, a mi megyénkben beigazolást nyertek. Lényegében október elején ezeknek a szempontoknak és módszereknek alapján a megyé826