A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1959-1960. évi jegyzőkönyvei (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 35. Budapest, 1999)

lehet ezt tovább csinálni. A szuszogás most már rendben van, akinek dicsekednivalója volt, az már dicsekedett, akinek restelkednivalója volt, az már kirestelkedte magát, most már kezdjen mindenki rendesebben dolgozni. Úgyhogy olyanok már ezek a bölcs megállapítások, hogy az ember ideges lesz tőlük. Gondolatban végigfut, hogy hányadszor hallja? Hát azért ennek is van határa! Most már el kell kezdeni ténylegesen korrigálni. És ami engem illet, mondom, én itt magamban belül titkon egész idő alatt azt mondtam, hogy kell ez egy kicsit, egy kis lazaság, de hát azért most már kellene más is. Úgy értem, befejezni ezt a lazaságot. Most már három éve ezt csináljuk, mindenki magához tért, jó húsban van, mindenki visszaszedte azt a tíz kilót, amit ott leadott 1953-56 novembere között, hát most már aztán eszerint is dolgozzunk. De egyébként én megijedve nem vagyok. Én úgy örülök a szívem mélyén, minden fő kérdés jelenlegi helyzetének nálunk az országban. Most magunknak egy kicsit összegyűjtöttük a bajokat a tsz-esítéssel kapcsolatban 59-re, 60-ra, 6 l-re és részben 62-re, amit eredetileg szétteregettünk úgy hét esztendőre. Mi gyűjtöttük össze, most ne gyulladjunk be attól, amit mi akartunk. Ezek a tünetek gyökeresen megváltoznak, hogy ha mi végre is tudjuk hajtani azt a termelőszövetkezeti mozgalom terén a legközelebbi három-négy vagy öt hónapban, amiről mi itt beszélünk. Ezek egész másképp fognak kinézni egy esztendő múlva. Ezt szerettem volna még kiegészítésként elmondani. Azért az eddigi vívmányokat tartsuk meg, mert amikor az ENSZ-ben voltunk mi, persze a reakció mindenfélét csinált. Többek között kiadták az ilyen kiadványokat, meg könyveket, és osztogatták az ENSZ-tagok között. És volt ott valamilyen ügyvéd, nevét sohasem hallottam, és ír egy 250 oldalas könyvet.

74 Ez egy olyan fasiszta emigráns, aki angol nyelven kiadta és ott szétosztották. Ennek a célja és tartalma az volt, hogy az ENSZ-en belüli jogokat Magyarországon lábbal tiporják. A könyv háromnegyed része a falu szocialista átalakulásával foglalkozott, és az egésznek a neve az volt, hogy „erőszakkal". Vagyis, hogy a kommunisták erőszakkal kényszerítik a parasztokat a termelőszövetkezetekbe. Azután megkerestem a fő tézist, ami úgy hangzott: az erőszak fő formája a pszichológiai erőszak. Hát ezt tudta az ellenség a 250 oldalas könyvből kihozni ellenünk, a szövetkezeti mozgalom ellen. Náluk az akarat megvolt, hogy a legrosszabbat hozzák. Mi az, hogy a pszichológiai erőszak? Mi nem tagadtuk, hogy agitálunk, szerveztünk, és a párt elvezeti a parasztságot ezen az úton, mert magától nem megy. Ezt tehát mi tartsuk meg, mert ez egy óriási vívmányunk. Az ellenség ettől rosszabbat ránk nem tud mondani. Erőszak, és az erőszak fő formája a pszichológiai erőszak. Mi azonban nem csinálunk semmi mást, minthogy agitálunk, szervezünk és dolgozunk. KISS KAROLY elvtárs: Prantner József elvtárs, utána Gosztonyi János elvtárs következik. PRANTNER JÓZSEF elvtárs: Tisztelt Központi Bizottság, Kedves elvtársak! Én is sok érvet fel tudnék hozni annak igazolására, mennyire szükséges, hogy a mezőgazdaság szocialista átszervezését befejezzük. Minálunk Tolna megyében 60 ezer kh hold szántó az a terület, amely kollektivizálható, és más megyéktől eltérően nálunk nem a leggyengébb földek vannak kinn, hanem a legjobbak. Viszont probléma a szőlőknek a kollektivizálása. A szőlő kollektivizálásánál azonban, mint mindenütt, nálunk is figyelembe kell venni, hogy mi az adott helyzet, milyen körülmények vannak. 824