A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1959-1960. évi jegyzőkönyvei (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 35. Budapest, 1999)

ről, meg az áruértékesítésről Polgár községben, sajnos tendenciájában az egyéni paraszt, az állati termékre és az állattenyésztésre is vonatkozik. De lehetetlen, hogy ne így legyen, mert ez így van. Nem lehet teoretikusan a kérdést feltenni. Na most, saját magamat szeretném kiigazítani, kicsit helyesbíteni. A különböző típusú tsz-ek szervezésénél azt a bizonyos ütközést, amit itt többen említettek, hogy lehetetlen egymás mellett, egy időben a III-as típust szervezni és az l-es típust. Úgy gondoltuk, hogy ez úgy képzelhető el reálisan, hogy egy megye megcsinálja a maga elgondolását, nekilát, és megszervezi a termelőszövetkezeteket és közben nem szervez sem l-es típust, sem csoportot. És a termelőszövetkezet alatt úgy értjük, hogy nem mechanikusan, hogy a szőlőnél is szabad még termelőszövetkezetet is szervezni, nemcsak csoportot. Ezt megszervezi, és miután ezt megszervezte, akkor nekilát a nyomorúságosabb földterületeken, meg egyéb területeken kezdi az l-es típust szervezni, meg szakcsoportokat. Mi így képzeljük el, nem egy időben, egymás mellett, mert akkor tényleg egy kicsit nehéz, és nem értik, hát miért mondja ennek, hogy csak l-es legyen, és nekem, hogy termelőszövetkezet? Szóval így képzeljük el. Itt szóba került, hogy a hároméves tervről nem helyes számot emlegetni. Kovács Imre elvtárs mondotta. Én is úgy jártam, hogy ott az ENSZ-ben azt mondtam, hogy 12%-kal növekedett a mezőgazdasági termelés. Ezek a bizonyos becsült számok voltak, a nyáriak. Könnyen lehetséges, hogy csak 10% és én helyeslem, hogy mi korrigáljunk, hogy a mi okmányunkba nem írjunk 12-t, ha most tízet látunk, hanem írjunk tízet. Majd, ha befejeztük a hároméves tervet, akkor mondjuk szépen azt, hogy a mezőgazdasági termelést 10%-kal sikerült növelni. Meg kell mondani országnak, világnak. Azért ez sem kis eredmény! Tisztességesen meg kell mondani, hogy nem sikerült többet termelni, nem dől össze a világ, ha nem mondanánk meg, az helytelen lenne. A hároméves tervben vannak másfajta számok is, hát a mezőgazdasági termelést 10%-kal tudtuk növelni, 2%-kal kevesebb, mint ahogy eredetileg képzeltük. Ennek ösztönző hatásának kell lennie. Én annak a híve vagyok, hogy a valóságot mondjuk meg, még ha kisebb is, mint, amit terveztünk. Most még nem publikációról van szó, hanem belső okmányról, de hát írjuk akkor azt, hogy most közelebb állunk a 10-hez, mint 12-höz. Egy másik kérdés. Én azt ajánlanám, elvtársak, hogy vitákban, tárgyalásokon, kimutatásokban, újságcikkekben sohase használjunk ilyen megosztást, mint pl. az áruértékesítésnél: tsz egy kategória, aztán háztáji és egyéni második, ez külön és az egyben. Ez szerintem káros. Politikailag mindenféleképpen. Nem tudom, egyáltalán nem tartom kizártnak, hogy valami, a hivatalnoki létra egy magas fokán, talán még azután is prémiumot kap valaki, amit az állami gazdaság ad be. Nem tartom kizártnak ezt sem. De nem is ez a döntő. De nagyon fontos, hogy politikai szempontból akár teljesítményről van szó, vagy prémiumról, mindig úgy mondjuk: állami gazdaság, az egy különálló valami, termelőszövetkezeti közös, termelőszövetkezeti háztáji és egyéni gazdaság. De ez külön kategória. Nem célszerű, mert az a háztáji az már nem egyéni, az a termelőszövetkezet földje, amit a tagjának törvény szerint rendelkezésére, használatára bocsát, mint háztáji gazdaságot. Tehát ezt kell a fejükbe kalapálni a tagoknak, nem az ellenkezőjét, hogy ez egyéni. Hát ez nem egyéni, annak már semmi köze nincs az egyénihez, az a háztáji. Az a termelőszövetkezeten belül a tagnak odaadott háztáji föld. És ha rajtam múlna, és prémiumrendszerrel foglalkoznék, feltétlenül olyan skálát csinálnék, hogy az állami gazdaságért egy huncut vasat nem adnék, akármilyen magas tisztviselőről van 821