A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1959-1960. évi jegyzőkönyvei (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 35. Budapest, 1999)

takarmány-bizonytalanság van, a takarmány-tartalékolás az egyéni gazdaságoknál tovább erősödik, olyan magas takarmányár alakult ki a piacon, amely most már súlyosan veszélyezteti nemcsak a sertéstermelés, hanem az egész állattenyésztés rentabilitását. Ezt mind bizonyítja az is, hogy az utóbbi hetekben kezd általánossá válni a bérből és fizetésből élők és parasztok közötti 20-24 forintos magán sertésszerződés. Ezek az árak termelőszövetkezeteink egy részét is arra ösztönzik, hogy disznóhizlalás helyett a kukoricát szabadpiacon értékesítsék. A háztáji gazdaságoknál termelt takarmány egy része sem kerül sertéshizlalásra. Hozzátartozik a mostani helyzethez, hogy a termelőszövetkezetek nagy többsége, de a helyi párt- és tanácsi apparátus is az ez évi zárszámadás, a munkaegység minél magasabb forintértékének biztosításán fáradozik, és így igyekeznek minden, jövő évet terhelő kiadást elkerülni. Ezért még nem állítanak be disznót jövő évi hizlalásra, sőt olyan szélsőséges példák tucatjai vannak, hogy inkább eladják saját tenyésztésű süldőiket és malacaikat azzal a szándékkal, hogy két-három hónap múlva a szabadpiacon fognak süldőt vásárolni. A sertéstenyésztés- és termelés helyzetét nehezíti, hogy egyes megyékben az aszály következtében jelentkezik területi takarmányhiány. Ismeretes, hogy a Dunántúlon általában jó, az alföldi területeken az aszály miatt gyengébb a takarmánytermelés. Négy alföldi megyében össz-szemestakarmányban az idei termés a tavalyinak mintegy 76%-ára becsülhető. A legnagyobb kiesés Csongrád megyében van, ahol a tavalyi termésnek csak 60%-a termett. Négy dunántúli megyében: Fejér, Győr, Somogy, Veszprém megyében a tavalyi szemestakarmány-termés mintegy 115%-a várható. Okszerűen következne, hogy jobb takarmányhelyzet következtében ezekben a megyékben jobban menjen a szerződéskötés. Veszprém kivételével azonban ez nem mondható el. Igen súlyos a helyzet a háztáji gazdaságoknál, ami nagyrészt annak tulajdonítható, hogy a háztáji gazdaságok árutermelő szerepével kapcsolatban helytelen szemlélet — dacára a Központi Bizottság és a Politikai Bizottság ismételt határozatainak — igen sok helyen lényegesen nem változott. Itt a lényeges fordulatra annál is inkább szükség volna, mint a Központi Bizottság elé terjesztett perspektivikus anyag világosan rámutat, a háztáji gazdaság árutermelő szerepének jelentőségére az egész ötéves terv időszaka alatt, az állat- és állati termékek termelése, [sic!] Itt is eltekintek a példák tucatjainak ismertetésétől, melyek a helytelen szemléletből fakadnak, gátolva az átmeneti intézkedések megvalósítását, meg nem értés, ellenállás miatt. Sok helyen a háztáji gazdaság megerősítésétől féltik a közöst, s a kapitalista tendenciák erősödésétől tartanak. Itt a felvásárló apparátus tunyasága, tehetetlensége is közrejátszik az eredménytelenségben. Hasonló problémák vannak a baromfi- és tojástermelésben és a szarvasmarha területén. Az állattenyésztés és árutermelés kívánt mértékű növekedésének alapvető feltétele a takarmánykérdés megoldása. Annak ellenére, hogy a múlt esztendőben jó takarmánytermést takarítottunk be, egy sor jel azt mutatja, hogy különböző negatív tényezők hatása számottevő nehézséget okoz. A termésben jelentős szektorális és területi eltolódás mutatkozik. A takarmánytermés jelentős része nem kerül az állattenyésztésben felhasználásra, mert az egyéni gazdaságok takarmány-tartalékolása változatlanul erőteljes, atsz-ekben képződnek biztonsági tartalékok, ugyanakkor az idei aszály egy pár megyében számottevő kiesést eredményezett. Nagymértékben elkülönült a takarmány és az állatállomány. Mindezen tényezők hatására, dacára annak, hogy a takarmánytermés egészében fedezné a 800