A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1959-1960. évi jegyzőkönyvei (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 35. Budapest, 1999)

meglevő állatállomány szükségletét, különböző helyeken megreked a takarmány, s olyan piaci viszonyok alakulnak ki, melyek csak akkor voltak, amikor rossz volt az országban a termés. Ez a piaci helyzet súlyos veszélyt jelent az állattenyésztés rentabilitására. Ilyen jelenségek és tényezők mellett nem elég az országos egyensúly, hanem fontos az állatállomány és a takarmány helyi egyensúlyának megteremtése, azok az intézkedések, melyek ezt elősegítik. El kell érni, hogy szektorális és területi kiegyenlítést biztosítsunk. Hiába van Dunántúlon jó termés kukoricában, ha pl. Csongrád megyében takarmányhiány következtében csökkentik az állatállományt, nagy süldő- és malacfelkínálás indult meg. Arra kell törekedni tehát, hogy a felesleges takarmány a közösből azokba a háztáji gazdaságokba jusson, melyek az állammal szerződést kötnek, ahol viszont megvannak a feltételek a fölös háztáji állomány átvételére, azt a közös vegye át. Végül, ahol területileg az állományhoz viszonyítva több a takarmány, s itt elsősorban a dunántúli megyékre gondolok, a termelőszövetkezeteknek fel kell ajánlani a többlettakarmányokat, hogy az állam segítséget nyújthasson az aszályos vidékek termelőszövetkezeteinek. A piaci árak letörése és a szerződések elősegítése érdekében a kormány a napokban határozatot hozott, hogy egyes szerződésekhez takarmányt fog adni.

55 Itt tekintélyes mennyiségről van szó. Ezeknek az akcióknak a sikerén sok múlik. Azt várjuk tőlük, hogy sikerül a tartalékolt takarmányt bevinni az árutermelésbe, s a piacon alapvető fordulatot elérni. Fel kell vetnem a szarvasmarha-tenyésztés területén jelentkező riasztó helyzetet. Az októberi állatszámlálás előzetes számai azt mutatják, hogy a szarvasmarhaállomány csökkenését nem tudtuk megállítani, olyan alacsony szaporulat volt ez évben, amely kétségessé teszi az állatállomány nagymértékű veszélyeztetése miatt a tervezett kivágást. Ez pedig húsmérlegünk, illetve devizamérlegünk további súlyosbodását jelenti. Nem beszélve arról, hogy amennyiben a tenyésztésben nem tudunk fordulatot elérni, a későbbi években a sertéshelyzetnél még súlyosabb következményekre számolhatunk. A szarvasmarha-tenyésztéssel kapcsolatos intézkedéseink sem realizálódtak. A termelőszövetkezetek egy része jövedelmezőségi okokból nem hajlandó rossz tehenet üszőre kicserélni. A 10 000 darab szerződéses üszőből ez idáig csak 250 darabot tudtunk visszavinni. Községek tucatjaiban egész évben egy borjú születést nem tudnak kimutatni, és a feketevágások

56 és kényszervágások száma rendkívüli mértékben megnövekedett. Az alkalmazott szankciók egyenesen csábítanak a feketevágásra. Ez a helyzet azt eredményezte — aminek már bizonyos jelei mutatkoznak —, hogy az utóbbi hetek tejfelvásárlása a tavalyi szint alá csökkent, és veszélyeztette volna a jövő évi tejtermelést, illetve a felvásárlást. A felvásárlás szempontjából nézve a betakarítás jelenlegi helyzete is elég súlyos, egyrészt a meglevő termés biztosítása, másrészt a jövő évi gabonavetési előirányzat teljesítése miatt. Az idei nagy kenyérgabona-importhoz komoly mértékben hozzájárul, hogy nem tudtuk megakadályozni tavaly a vetésterület csökkentését. A gabonavetés jelenlegi üteme lényegesen nem gyorsul fel, úgy nem valósulhat meg a Politikai Bizottság azon határozata, hogy 1962-ben a gabonaszükségletet saját termésünkből fedezzük.

57 Ez azonban most dől el. Ennek előfeltétele viszont az ősziek betakarítása: kukorica, cukorrépa, napraforgó, burgonya jelentős része még kint van a földben. Szerintem az itteni lemaradást csak bizonyos mértékig indokolja a kétségtelenül rossz időjárás. Azonban arra még példa 801