A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1959-1960. évi jegyzőkönyvei (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 35. Budapest, 1999)

termelőszövetkezetben is, bizonyos állami támogatással, ami nem beruházás jellegű, hanem helyes intézkedéseket kell, hogy minden körülmények között tartalmazzon. Homokterületeinkkel tehát kell valamit kezdeni. Részemről megnyugtató volt Kádár elvtárs felszólalása. Megcsináljuk ezeket az alacsonyabb típusú szövetkezeteket, szakcsoportokat. Ha ennyi pénzünk van, csináljuk úgy, ahogyan telik. Feltétlenül előbbrejutást jelent politikailag és gazdaságilag is, nagyon helyes, ahogy Kádár elvtárs kifejtette, megvan a maga jelentősége. Elvtársak! Azt kérném, szakítson nagyobb figyelmet a KB az egyes szervek munkájára, szóval hozzuk előtérbe a gazdaságszervező tevékenységet, az üzemszervező tevékenységet, mert nincs szocialista mezőgazdasági nagyüzem ezeknek az elveknek gyakorlati érvényesítése nélkül. A pártapparátust is most már meg kell tanítani, hogy ezekben a kérdésekben tudjon segíteni. Mert elkövetkezik a konkrét gazdasági szervezés időszaka. KISS KAROLY elvtárs: Kovács Imre elvtárs, utána Tömpe István elvtárs. KOVÁCS Imre elvtárs: Kedves elvtársak! A KB elé terjesztett mindkét anyagban fő kérdésként vannak felvetve a mezőgazdaság szerkezeti változásával kapcsolatban jelentkező termelési, árutermelési problémák. Az előterjesztések megállapítják, hogy el fogjuk érni, esetleg kisebb mértékben meghaladni a hároméves terv időszakára előirányzott 12%-os termelésnövekedést a mezőgazdaságban. Véleményem szerint ez nem ad helyes képet a termelés fejlődéséről, és nem alkalmas az árutermelés alakulásának megfelelő értékelésére, mert a termelés alakulása és fejlődése közel sem volt egyenletes az elmúlt három esztendőben. Azt hiszem, az első napirend értékelése szempontjából is fontos ennek a dinamikáját megvizsgálni. Ezzel kapcsolatban megemlítem, hogy a feltételezett 12%-os termelésnövelésből a KSH adatai szerint 1958-59-ben 15% esik. [sic!] Ugyanezen idő alatt a mezőgazdasági termékek felvásárlása kereken 16%-kal növekedett. 1960ban a mezőgazdasági termelés 4,5%-os, a felvásárlás 9%-os növelését irányoztuk elő. A rendelkezésre álló eddigi terméseredmények és várható teljesítések figyelembevételével az értékelés alapját képező 55 cikket figyelembe véve, a mezőgazdasági termelés tavalyhoz viszonyítva mintegy 95-96%-os színvonalon áll, a felvásárlás eléri a tavalyi színvonalat, és az előirányzott tervet előreláthatólag 94%-ra teljesítjük. A fentiek figyelembevételével, erősen vitatható a két anyag[ban a] 12%-os termelési emelkedésre vonatkozó megállapítás. Ez azért rendkívül fontos, mert a mezőgazdasági felvásárlás alapja a mezőgazdasági termelés, s a termelés csökkenése a felvásárlási lehetőségekre hatványozottan hat, miután a termelők gazdasági és háztartási szükségletei többé-kevésbé változatlanok, és figyelembe kell venni, hogy a szántóterület 25%-át művelő egyéni gazdaságok régi értelemben vett árutermelést már nemigen folytatnak. Mindazokon a területeken, ahol a mezőgazdasági termelés többé-kevésbé pozitív képet mutat, a felvásárlás is megfelelően alakul. Ebből a szempontból kell véleményem szerint vizsgálni felvásárlási rendszerünket, hogy mennyiben válik be, mennyiben hatékony a mezőgazdaság átalakulásának időszakában. Szerintem ennek egyik jellemző mutatója, hogy a számottevő termeléskiesés ellenére a felvásárlás hatékonysága nő. Egy-két példával illusztrálom. 230 ezer tonna kenyérgabonával kevesebb termett, mint tavaly, 50 ezer tonnával mégis többet vásárolunk fel. Míg 1959-ben az össztermelés 42%-át vásároltuk fel, 1960798