A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1959-1960. évi jegyzőkönyvei (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 35. Budapest, 1999)

A másik: ha állami funkcionáriusokkal akar tárgyalni, akkor a magyar Külügyminisztérium illetékes osztályán köteles bejelenteni, kivel, mikor és milyen tárgyban óhajt találkozni. MAROSAN GYÖRGY elvtárs: És ha tömegszervezetekkel, akkor a PTO-n. KADAR JÁNOS elvtárs: Nem, az is a Külügyi Osztályhoz tartozik. Párt vagy tömegszervezet, az egy, az a párt külügyi kapcsolata. Továbbá, pártszervezetünk vagy tömegszervezetünk, ha diplomáciai misszió tagját kívánja meghívni bármilyen rendezvényére, azt a párt Külügyi Osztálya útján teheti csak meg. Ezen a ponton radikális rendet csinálunk. Nem lehet ezt másképp rendezni. Végül — és nem akarom önöket lelkesíteni, bár néha az is ráfér az emberre, pl. Bukarestben volt egy-egy félóra, amikor nagyon elkeseredtünk, különösen a vita stílusa miatt, mert az összes többi mind elviselhető volt — ezért ezen a két tanácskozáson is uralkodtak a mi eredményeink, az 1957-es politikai vonal végrehajtásának nagyszerű eredményei. Azok uralkodtak azért ott. És ott mi százféle módon hallottuk testvérpártjaink harcának nagyszerű eredményeit, illegalitásban, féllegalitásban, meg legális viszonyok között, mert ők akkor is nehéz körülmények között harcolnak. Ez a vonal jó, elvtársak, és ami ennek alapján történik, az is jó, mert ebben benne van a békés egymás mellett élés, a százmilliók meghódítása a kommunista zászló alá, benne van [az] imperialistákkal szembeni éberség, a kellő védelmi készültség — az is benne van —, az egység is benne van és minden benne van, ami kell a szocializmus és a béke ügyének győzelméhez, képviseletéhez, megvédéséhez, és ami az imperialisták tönkretételéhez szükséges. Ez uralkodott ott. És annak ellenére, hogy ez a belső dolog - testvérek közötti persze, akármilyen komoly nézeteltérésként is és akármennyire nem örvendetes formában jelentkezett - ezzel majd küszködünk tovább. A kommunizmus még minden ilyen kérdést megoldott. Ezt is meg fogja oldani. Én azt hiszem, nemcsak kötelességszerűen járunk el mi, ha azt mondjuk, hogy tovább az eddigi vonalon, hanem azzal a bizakodással és reménységgel is, amit eddig elértünk, ennek a vonalnak a segítségével. Emlékeznek, mikor Párizsról volt szó a tavasszal,

55 nem a várt dolog történt, bár az emberek beleélték már magukat, kicsit mi is. Persze másra sem kellett gondolni, csak arra, hogy miféle csúcsértekezlet volt itt nekünk azelőtt valamennyi idővel. Nem csúcsértekezlet volt, hanem a háború itt kopogtatott Budapest kapuján.

56 Ha kicsit meg is ijedtünk, nagyon mégsem ijedtünk meg, mert bíztunk, hogy a kommunizmus csak legyőzi a nehézségeket. S lám, legyőzte! S most úgy vagyunk ezzel, bár ez egy egészen más természetű nehézség, de ördög bújjon bele, volt a mi pártunk már ennél nagyobb bajban is. Valójában elvi szilárdság kell, mert anélkül nem megy. Nekünk az a véleményünk, ha mi most itt engedékenyek lettünk volna, abból csúnya dolog jött volna ki. Ugyanakkor elvtársi figyelmességre, meg tapintatra törekszünk, hogy amit lehet, segítsünk a hibás nézetek kiküszöbölésében. Ez volt Bukarestben. MAROSÁN GYÖRGY elvtárs: Van kérdése a Központi Bizottságnak ezzel a tárggyal kapcsolatosan? Egy kérdés. Sík elvtárs. SÍK ENDRE

57 elvtárs: Kádár elvtárs felsorolta azokat a kérdéseket, amelyek szerepeltek a vitában, de egy kérdésre nem tért vissza: a párton kívüli szervezetekre. KÁDÁR JÁNOS elvtárs: Igazad van! Itt szintén érdekes dolgokról van szó. Ott sok kérdésről volt szó, de ez egy fő kérdés. Itt a következőkről volt szó. A Szakszervezeti Világszövetségben már 1954-ben felléptek a kínaiak egy olyan javaslattal,

58 738