A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1959-1960. évi jegyzőkönyvei (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 35. Budapest, 1999)

hogy a Szakszervezeti Világszövetség feladatai között legyen az, hogy erős fegyve­res, népi felkelő osztagokat kell szervezni a gyarmati országokban a kommunista pártok vezetése alatt. Ezt nem tudta elfogadni ez a Szakszervezeti Világszövetség, és nyilvánvalóan nem is fogadhatta el. Egy szakszervezeti szervezetnek nem az a rendeltetése, hogy fegyveres népi felkelő erőket segítsen szervezni kommunista pártok vezetése alatt. Ez a tömegszervezet nyilvánvaló félreértéséből ered. Ugyanez történt nemrégiben, az idén tavasszal ismét, a Béke Világszövetség­ben, Világtanácsban. 59 Ott beterjesztettek egy javaslatot. A javaslatban az volt, hogy a Békevilágtanács az amerikaiakat tekinti felelősnek, mert a csúcstalálkozó meghiúsult és még ami ebből következik. Azt hiszem, ennél jobb határozatot egy Békevilágtanácstól az adott helyzetben — ez a párizsi hét után volt — az ember nem is tud elgondolni. A kínaiak megopponálták. Ti. ők az egész csúcskonferencia meghiúsításának úgy látszik, inkább örültek, mint haragudtak, és mindenféle szö­vegeketjavasoltak, amiben olyasmi volt, hogy a kizsákmányolók ellen, gyarmatosí­tók ellen, meg ilyesmiket javasoltak ott a szövegben, és nem szavazták meg. Ez a Békevilágtanács olyan, hogy Hruscsov elvtárs azt a kifejezést használja, hogy ez olyan, mint a Noé bárkája, ebben minden atyaúristen van, aki élni akar. Ezek között bizony van még kizsákmányoló is, de még tán gyarmatosító is van. Ez olyan dolog: a Noé bárka lakóit annak idején az isten felokosította, hogy legalább addig ne egyék meg egymást, amíg arról van szó, hogy megmaradjon mindegyik. Ennyi eszünknek nekünk is kéne lenni! Ez egy jó dolog, hogy ott vannak papok, meg esetenként kizsákmányolók, meg néha még talán valamiféle gyarmatosítók is, vagy mi az ördög, az imperializmus fő erői ellen egy frontban vannak. Aki ezt nem érti meg, aki ott el akar fogadtatni kizsákmányolók elleni határozatot, az szétveri ezt az egész tömegszervezetet, tömegmozgalmat. Ez a Szakszervezeti Világszövetség sem gyerekjáték, mert itt van pártonkívüli — már úgy értem, hogy még a szocialista országokból is van esetenként párton kívüli funkcionárius —, kapitalista országokból még inkább jóindulatú pártonkí­vüli, néha egy szociáldemokrata, olyan jobboldali-féle, máskor meg a sárga szak­szervezetekből. (Közbeszólás: A Saillant.) Azt én nem is tudom, miféle párttag, de... 60 Nem, azt hiszem, ő nem tagja a Francia Kommunista Pártnak. Persze ő kommunista gondolkozású ember, de tudomásom szerint nem tagja a Francia Kommunista Pártnak, párton kívüli. Ott dolgozik, nem tudom már hány éve. Ülnek ott más emberek is, akik egészen más nézeteket vallanak. Hát hogy lehet egy ilyen szervezetben felvetni kommunista pártok közötti éles nézeteltérést, o­lyasmit, amit a kommunista pártok között nem vetettek fel. Ezt a szervezetet darabokra lehet szaggatni, és széteshet ez egy nap alatt, ha mi ezt a gyakorlatot elfogadjuk. Itt arról van szó, hogy egyáltalán nem értik a tömegszervezetek sajátos szerepét, és ezeket is kommunista fedőszervekként akarják felhasználni. Ez szek­tás szemlélet, ami azt leszűkíti, vagy teljesen tönkreteszi. Egyébként felmerült ott sok minden más érdekes dolog között pl. a Sztálin­kérdés is. Nem volt egy nagyon nagy kérdés. Az előzményhez az tartozik, hogy a XX. kongresszuson az összes küldöttség, aki ott képviselve volt, helyeselte az SZKP Központi Bizottságának beszámolóját, amely elítélte Sztálint. Ezt egyéb­ként az ott lévő kínai küldöttség nem helyeselte. Nem lépett fel ellene sem, de nem helyeselte. Egy bizonyos idővel később, 1957-ben a Mao elvtárs nem hivatalos, kötetlen látogatás keretében kijelentette — nekünk is volt ilyen találkozásunk vele, ahol ez szóba került —, hogy először is nagy tehertől szabadultak meg ők is. 739

Next

/
Oldalképek
Tartalom