A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1959-1960. évi jegyzőkönyvei (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 35. Budapest, 1999)
A Központi Bizottságnak megbízást kell adnia a PB számára a további intézkedések megtételére, ami a nézeteltérések tisztázásához és leküzdéséhez szükséges. Ez évben — itt időpontról felesleges egyelőre beszélni, nincs is még egyeztetett időpont - létre kell hoznunk ezt a tanácskozást. Azt megelőzően valami szerkesztő bizottságot hozunk létre, oda jelöltet kell beküldeni, a saját álláspontunkat ki kell dolgozni, hogy küldöttségünk azt már képviselhesse, mert itt már látnivaló, nem egy véletlen esetről van szó, mert amit mi nem értettünk még mielőtt Bukarestbe mentünk, ez ma már teljesen világos. 49 párt találkozott, és ugyanarra a következtetésre jutott, mint mi. Pontosabban 48. Mindenesetre most már világosabban látunk és többet. Itt tehát nem egy megbolondult újságíróról van szó, vagy hasonlóról, sajnos. Kérek még egy felhatalmazást, hogy a pártfunkcionáriusok egy további körét tájékoztathassuk, mert a mai tanácskozással kapcsolatban a kérés az, hogy ez belső, bizalmas tájékoztatásként legyen továbbra is kezelve. Viszont feltétlenül kell egy hasonló, közel ilyen pontos tájékoztatást kapni a budapesti pártbizottság egyes titkárainak — akik nincsenek a Központi Bizottságban —, a megyei titkároknak, kerületi titkároknak, bizonyos sajtóorgánumok kommunista vezetőinek, minisztériumok legmagasabb rangú kommunista vezetőinek, szóval egy bizonyos körnek feltétlen kell tájékoztatást adni. Ott van náluk az a Matkovics-cikk, 53 ami valami kis orientáció e tekintetben, és ott van nekik a Vörös Zászló cikk, de azt még mi nem mondtuk meg, hogy nekünk mi a véleményünk. Részben informálni kell őket, részben meg kell mondani, hogy a Központi Bizottságnak mi az álláspontja ebben a kérdésben, és ez holnap meg is történik. A nem központi bizottsági tag megyei titkárokat kértük is, hogy maradjanak itt, ne kelljen nekik kétszer összevissza utazni. Ezt a tájékoztatót holnap valamikor meg lehet tartani. Bizonyos részleteket mellőzve tájékoztatnánk őket, azzal, hogy nem visszük tovább. Tehát ez a két kör van: a mi Központi Bizottságunk és az a megnevezett, meghatározott, tán száz elvtárs a továbbiakban. Ezt nem visszük tovább, a vonalunkat igen, cikkben, vezércikkben stb., és ha külpolitikáról beszélünk, mindenütt. Még megemlítek egy olyan határozatot, ami egyszerűbb eljárási dolog, nem kell a Központi Bizottságnak döntenie, de tudni nem árt. Elhatároztuk, hogy a baráti követek tömegkapcsolatait rendezzük, általában rendezzük. Horváth elvtárs mesélte nekem egy kettőnk által ismert kis falu ünnepségéről, Kemence községről, hogy mennyire emelte a falu évfordulója ünnepségét, hogy ott volt a kínai követség, a szovjet követség, a vietnami, és nem tudom, még milyen nagykövetségek voltak ott. Ez valójában így is van. Biztos, ez annak a falusi népnek nagyon jól esett. De más tekintetben az eddigi rezsimet nem tarthatjuk fenn. Meg kell mondanom, hogy komoly politikai kifogásunk van a kínai nagykövetség itteni tagjai eljárása ellen. Ezt neki külön meg is kell majd mondani! És tiltakozni kell ellene. De más követségekkel is van nekünk bajunk. Jönnek-mennek, ha kell, ha nem, ülnek a pártfunkcionáriusok nyakán reggeltől estig, beszélgetnek, meséltetnek, meg mesélnek. És ezt el lehet mondani mindegyikről. Most ez nekünk jó alkalom arra, hogy rendezzük, és rendezni kell, mert mi külön rendszabályt a kínai nagykövetségre nem hozhatunk. Ezt csak elvileg lehet rendezni. A PB elhatározta, 54 pár napon belül végrehajtjuk: az a baráti misszió, amelyik magyar pártfunkcionáriussal akar tárgyalni, köteles a Központi Bizottság Külügyi Osztálya vezetőjénél bejelenteni, hogy milyen tárgyban, kivel, mikor akar tárgyalni. És majd arra ő kap választ. Ez egy, amit elhatároztunk. 737