A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1959-1960. évi jegyzőkönyvei (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 35. Budapest, 1999)

érti, hanem érti egész le a műhely és a csoport vezetéséig is. Meg kell említeni, elvtársak, ezt azért, mert mi az utóbbi időben éppen a munkásosztály helyzetének a megtárgyalásánál megtárgyaltuk a munkásosztály helyzetének a megjavítására vonatkozó párthatározatot a gazdasági vezetéssel. Alsó szinten, üzemi vonatkozásban, közép- és felső szinten is. Meg kellett mondani, elvtársak, hogy az a szomorú tapasztalatunk volt, hogy a mi gazdasági vezetőink — még azok is, akik a gazdasági munkát nagyon jól értik — annyira apolitikusak, annyira nem értik gazdasági munkájuknak a politikai tartalmát, hogy az szinte aggasztó. Annyira nem látták a politikai oldalát a mi tevékenységünknek, a termelés előbbre vitelének, a termelékenység emelkedésének, hogy az már szinte abszurdum. Ebből azt a következtetést vontuk le és az a tapasztalat, hogy a dolgozók között, éppen a munkaverseny kifejlesztése érdekében napvilágot látott, hogy a mi dolgozóink elhagyták a vezetőket. A dolgozóinkban annyi energia összegyűlt, a mi dolgozóinkban annyi tettvágy van. Ha ezt a tettvágyat és ezt az energiát nem irányítjuk helyesen, akkor ezt egy mélypont, egy lefelé mutató görbe fogja kifejezni. S akkor már nehéz újból ezt a görbét felfelé lendíteni, akkor már sokkal több energiát kell belefektetni, mint hogy ezt a lendületet bizonyos szinten tartani tudjuk. Ezért a gazdasági vezetésben, alsó gazdasági vezetéstől egészen a felső gazdasági vezetésig, amikor az oktatási kérdés, általában a vezetés módszerének a kérdését feldolgozni [sic!], akkor úgy vélem, nagy gondot kell arra fordítani, hogy ennek a politikai tartalmát megtanítsuk, megmutassuk, megvitassuk és megpróbáljuk a vezetési módszer kialakításánál a politikai tartalmat kiszélesíteni, megmutatni az embereknek. A helyzet az, elvtársak, hogy a Beloiannisz Gyárban eddig annyi brigád alakult, amely [sic!] még eddig soha nem alakult. Több mint 138 brigád jött létre a Beloiannisz Gyárban. Még a régi időkben, amikor a legjobban adminisztrált munkaverseny volt, még akkor sem volt ennyi, és ez a brigád dolgozni akar [sic!]. Most azt látjuk, hogy a vezetők ettől félnek. Úgy látjuk, hogy félnek. Félnek azért, mert először: felelősséget jelent, mert hiszen nyilván ezek a brigádok dolgozni akarnak, és ezeknek a brigádoknak a feltételeket biztosítani kell. Most az alsóbb gazdasági vezető tényleg rossz helyzetben van, mert mindig őtőle függ a feltételek biztosítása, hanem függ mindazoktól, amit az előttem szóló elvtárs is elmondott, [sic!] Bizonyos felső vezetési bizonytalanságból, bizonyos következetlenségből, össze nem hangolt kooperációból, és minden egyéb is közrejátszik, hogy az alsó gazdasági vezetés nem áll jól a lábán. Éppen ezért fél a munkaversenytől bizonyos szempontból, fél attól a felelősségtől, ami ráhárul, amelyet ő maga nem tud megoldani. Úgy gondolom, hogy meg kell nézni a vezetést egész végig, egész színvonalában alulról felfelé, és ezt nagyon helyeslem a határozatban. Külön kell beszélni a pártvezetésről is néhány szót. A helyzet az, elvtársak, ha az üzemeinket megnézzük, hogy a nagyüzemeinknél van függetlenített státusz egy vagy kettő — tehát jóval kevesebb, mint a múltban volt —, és a kisebb üzemeinknél és általában a többséget kitevőknél, úgy gondolom, nincs függetlenített státusz. Tehát a politikai munkát is társadalmi munkaként, gazdasági munka mellett végzik az elvtársak. Ez rendkívül nagy megterhelést jelent. A mi elvtársaink nagyon szívesen csinálják, de ezzel kapcsolatban van egy egészségtelen jelenség, hogy ezek az elvtársak politikai és szakmai képzés terén teljesen elmaradnak. Mind jobban mutatkozik az, hogy az elvtársak hatalmas erőfeszítéseket tesznek azért, hogy a velünk egy szinten lévő emberek, akik nem végeznek társadalmi munkát, vagy olyan mértékű társadalmi munkát végeznek, [sic!] hogy azokkal az ő szakmai, 65