A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1959-1960. évi jegyzőkönyvei (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 35. Budapest, 1999)

Végül én, mint negyedik akadályt és nehézséget szeretném megemlíteni, ez a gazdasági vezetéssel, a minisztériumokkal kapcsolatos. Elsősorban a KGM-ről be­szélek, mert hiszen nálunk a kerületben ez az ipar van elsősorban képviselve. És itt aláhúznék egy dolgot, jobban kellene fokozni a minisztériumokban, az iparigaz­gatóságokban, az ott dolgozó vezetők, valamint a gyárakban dolgozó igazgatók és főmérnökök politikai felelősségét. Azon túl, hogy itt most a minisztériumoknak aktívan meg kell teremtem a munkaversenynek azokat a feltételeit, amelyre épül­het egy ilyen munkaverseny, a munkát gondosan meg kell szervezni, a kooperációt jól össze kell hangolni, a munkaverseny anyagi, ösztönző oldalát biztosítani és így tovább, mert különben valahol hibák fognak kiugrani. Szeretném megkérni a mi­nisztériumban dolgozó elvtársakat, hogy ne ismételjék meg tevékenységükben a­zokat a hibákat, amelyeket már korábban a párt egyszer elítélt. Amikor szóba került, hogy munkaversenyt kellene szervezni a párt soron következő kongresszu­sa tiszteletére, akkor a KGM bizonyos iparigazgatóságai összerántották a gyárigaz­gatókat, párttitkárokat, üb-elnököket és utasítást adtak pénteken, hogy „szombaton küldd be a választ". Először is nem lehet ezt megcsinálni. Ki tudja ezt felelősséggel megcsinálni? Senki! De ez csak a dolognak az egyik oldala, ennek, elvtársak, szerintem súlyos politikai következménye is van. Egyszer már elítéltük azt, és elhatároztuk, hogy a munkások nélkül semmit nem vállalunk. A gyárveze­tés készítse el azokat a terveket, amelyeket véleménye szerint reálisnak és elérhe­tőnek tart, beszélje meg a munkásokkal, azt erősítsék meg, szavazzák meg, és utána küldjék be a minisztériumba, hogy miket vállaltak. (Közbeszólás: érthetet­len.) Ezeket szerettem volna itt a KB előtt elmondani, ismételve még egyszer azt a korábban tett kijelentésemet: helyesnek, reálisnak és elérhetőnek tartom az itt elhangzott politikai célkitűzéseket. VARRÓ GYÖRGY 84 elvtárs: Kedves elvtársak! Én azt hiszem, hogy valameny­nyiünknek a tapasztalata az, hogy az SZKP XXI. kongresszusa dolgozóink között igen jó hatást váltott ki, nagyon kedvezően fogadták főképpen azokat az intézkedé­seket, amelyek az életszínvonal emelkedésére vonatkoznak. Az már nem annyira domborodott ki — az már nem volt annyira fő téma —, és meg kell mondani őszintén, hogy a XXI. kongresszuson nemcsak arról volt szó, hogy az életszínvonal ilyen, meg olyan mértékben emelkedik, hanem arról is szó volt, hogyan és mit kell tenni azért, hogy ez az életszínvonal létrejöjjön, milyen felelősség hárul ezzel a szovjet népre, ez már annyira nem volt a vita tárgya. Magunk is gondolkodtunk róla bizonyos csoportmegbeszéléseken, pártnapokon vagy egyéb más érintkezési formákon a dolgozókkal, ugyancsak tudatosítsuk azt a lelkesítő perspektívát, ame­lyet a XXI. kongresszus magába foglal, azonban már mi elhanyagoltuk azt az ismertetést, hogy ezért mit kell tenni. Éppen ezért úgy gondolom, hogy amikor a KB, illetve a PB intézkedni fog arról, hogy ezt a XXI. kongresszus-anyagot megtár­gyalják, megvitassák pártkörökben, és pártonkívüliek előtt is, akkor különös gon­dot kell arra fordítani, hogy aláhúzva ki legyen emelve az, hogy milyen munka vár a szovjet népre, és ezen belül mi is hasonló fejlődést érjünk el a mi viszonylataink­ban, nálunk milyen felelősséggel tartoznak az emberek, munkások, vezetők egya­ránt. Amikor olvastam ezt a határozati javaslatot, melyet kiküldtek, akkor láttam benne a vezetés színvonalának és módszerének megjavítását, de valahogy úgy éreztem, hogy nem teljes. Kádár elvtársnak a beszámolójánál nyugodtam csak meg, amikor Kádár elvtárs azt mondta, hogy a vezetést nemcsak a felső szervekre 64

Next

/
Oldalképek
Tartalom