A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1959-1960. évi jegyzőkönyvei (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 35. Budapest, 1999)

dani emiatt, mert ezeknek az embereknek az a baja, hogy a megszervezésnél az ő érdekük az, hogy a terv alacsony és ne magas legyen. Én nem azt mondom, hogy mi ezt most találjuk fel, ez az osztályöntudatra való apellálás, és ezért helyeslem azt, amit Fock elvtárs mondott, vonjuk csak be a dolgozókat a tervezésbe, a másik meg a kormányzati elv.

24 Fogjuk meg kicsit szigorúbban ezt a tervezőeszközt, ami a mi kezünkben van, és ne nagyon engedjünk. Már úgy gondolom a minisztériumnál kezdve, mert az is akkor örül jobban, ha kicsit alacsonyabb a terve, még a miniszter maga is. Itt is van egypár miniszter, ő nem kap többet öt forinttal sem az év végén, ha jobb a minisztérium eredménye, mint a terv. Azért van különbség, egy olyan miniszter között, akinek 2% plusza van a termelésben, vagy másfél százalék mínusza. És ha ilyen lelki emóciós okokból, de ő is harcol ezekért az alacsonyabb tervekért. Ezt csak olyan jelképesen mondom. Ezt a tervezésnél figyelembe kell venni. Amit úgy mondtam, hogy kollektív vagy csoportérdekeltség, kapcsolódik ahhoz, amit mi úgy hívunk, hogy fix ár az építésnél. Ez az ár és az idő fixelése [sic!]. Kettőt kell ebben a szerződésben kikötni, hogy mikorra építi azt fel az a vállalat és mennyiért. Ezt a kettőt kell kikötni. És valami módon gondoskodni kell a végrehajtásáról is, mert azt mondják, hogy elvileg most is így van. Azt kell elérni, hogy ez érvényesüljön is, ha ezt betartja a vállalat. És hogyha kedvezőtlenül hajtja végre, ha drágábban és későbben hajtja végre, akkor lássa valami kárát. De lássa az előnyét is, mennyivel gyorsabban építi fel. Ezt tudatosítani kell egy szélesebb körben. Amikor Trautmann elvtársnak hallottam a felszólalását, én értem amit őt elmondott és helyeslem, de az nem elégíti ki az embert. Mert azt mondja, típustervek esetén alkalmazzuk. Hát ez világos. A probléma a nem típusterveknél kezdődik. És énszerintem nem mondhatunk le róla, hogy a nem típusterveknél is valami ajánlatot kapjon a rendelő. Aztán mondja meg, hogy, kérem, ekkorra és ekkori határidővel ezt és ezt kell felépíteni, legyen szíves, maga mondja meg, hogy elvállalja-e és mennyiért. És akkor azt írják alá, és akkor legyen meg egy bizonyos hatása a szerződésnek. Kell ezen gondolkodni. Mert úgy van ezzel is az ember, hogy pl. Bukarest utcáin sétáltunk — igen keveset —, majd erről beszámolok, és jött egy tehertaxi. Az egyik román miniszter elvtárs azt mondja, okos dolog, hogy mi kitaláltuk ezt a tehertaxit. Mondom én, jó ez, de elfelejti, hogy a burzsoák már 40 évvel ezelőtt kitalálták, és Bukarest utcáin is, meg Budapest utcáin is szaladgáltak tehertaxik, csak mi felejtettük el. Mikor arról van szó, hogy a mérnök vagy hasonló, aki magára veszi az építkezésért a felelősséget, annak magára kell azt is venni, hogy meg tudja mondani, hogy mennyiért tudja felépíteni. Nem azt mondjuk, hogy rögtön és generálisan, de azt már most lehet mondani, és a típusterveknél kötelezően elrendelni valamilyen határidőt, mert anélkül kárt csinálnak. Ezen kell gondolkodni. Én sose szeretek egy pillanat alatt valamit elhatározni. De el lehet képzelni, hogy egy éven belül elrendeljük valamilyen formában megvizsgálva. Ami a típusterv, arra meg kell kötni a szerződést. Időre, költségre. Ha betartja a szerződést, ha kedvező értelemben teljesíti túl, anyagi előnye van a vállalatnak, amiből részesülnek a dolgozók is a nyereség-részesedésen keresztül, ha nem tartja be, kára van. Olyan öntudatos szocialista hívek lesznek az építkezéseken, annyi építkezési dolgozó lesz öntudatos, hogy vasas létemre már sokallom is néha. Mindenki tudja azt, hogy az indulási sebesség milyen - ezt egyébként ti is látjátok az utcán. Most mire felhúzzák azt a nyomorult állványt — különösen a 675