A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1959-1960. évi jegyzőkönyvei (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 35. Budapest, 1999)

bontásnál —, az maga nyolc hónap, és ott lézeng egy-két ember stb. Mi az ördög mozgassa őket előre, de ha tudná, hogyha gyorsabban csinálja, abból egy kis anyagi haszna van, ha meg lassabban, abból egy kis anyagi kára van, mindjárt másképp mozogna minden egyén. Fogadjuk el a típustervet, mint elvet, mint amin még gondolkozunk. A típustervet igyekszünk mihamarább és általános érvényként bevezetni, és mennél szélesebb körben érvényesítjük, mennél általánosabbá tesszük az összes építkezéseknél, ez többet fog mondani, mint az összes prédikáció. Végül van még egy feladat, az is a vezetés feladata, a fogyasztás és a termelés növekedésének megfelelő biztosítása. Ezen a felső szinten, ahol a KB és a kormány tagjai is részt vesznek, azt mondom, hogy ez a termelési és fogyasztási összhang általános értelemben jelentkezik, mint szabályozandó dolog. Tehát, amíg a termelés nem megy a kívánt mértékben, addig nem mehet kívánt mértékben a szociális és kulturális kérdések anyagi megoldása sem. Altalános szabályként elmondhatjuk ezt. A tervezés terén és az agitációban is. Ezek olyan dolgok, amivel oda lehet állni értelmesen gondolkodó emberek elé, és el fogják fogadni. Végül, ezzel a dologgal találkozunk még többször, mert lesz ötéves terv tárgyalás is és hasonló. Ami a pillanatnyi helyzetet illeti, nekem is az a véleményem, hogy a tervezés általában jó irányban folyik, itt-ott, amiről már volt is szó, a tervezésen is igazítani kell, a másik pedig a gyakorlati gazdasági munka terén nagyon komoly erőfeszítéseket kell tenni, hogy az év végére, ahogy azt terveztük is, ezeket a mostani nehézségeket küzdjük le, vagy legalábbis nagyrészben küzdjük le. Hogy tudjuk meg, hogy mi az, amit még ebből 61-ben is bizonyos mértékben tervezzünk, mert bizonyos mértékben ezt nem lehet nem tervezni, mert ennek hatása ugyanúgy fog jelentkezni, mint 59-ben és 60-ban is jelentkezett. Ezekre szerettem volna felhívni a figyelmet. VERES JÓZSEF elvtárs Tisztelt Központi Bizottság! Én a határozati javaslatok közül kettőhöz kívánok hozzászólni, egyik a vegyészetre, a másik az építőiparra vonatkozó határozati javaslat. Fock elvtárs bevezetőjében azt mondotta, hogy országos összefüggéseiben nézzük a kérdéseket. Országos összefüggésben nézve, de mégis egy kérdésben helyileg felvetve kénytelen vagyok itt szóvátenni, mert, gondolom, jelentőségében van olyan nagy, mintha országos lenne. A vegyészetről szóló határozati javaslat azt mondja, hogy a fejlesztést ott kell alkalmazni, ahol a vegyipari üzemek már működnek. Tudvalévő, hogy Budapesten működik vegyipari üzemeinknek egy jelentős része, és a határozati javaslat azt mondja, hogy a fejlesztést ott kell alkalmazni, ahol a vegyipari üzemek már működnek. Tudvalevő, hogy Budapesten működik vegyipari üzemeinknek egy jelentős része, és a határozati javaslat így Budapestre is vonatkozik. Egy-két vonatkozásában azonban mégis azt kell mondani, hogy helyes lenne felülvizsgálni budapesti viszonylatban is. Ha Budapesten vegyipari üzemeink közül a gyógyszeripart, a ruggyantát, a rákospalotai növényolajt, vagy ehhez hasonló üzemeket fejlesztünk, azon túl, hogy jelentős munkaerő többlettel jár, ami lakás és egyéb viszonylatban nehézséget okoz a fővárosban, egyet lehet érteni az általános érdekek miatt. Azonban, ha megnéztünk egy-két üzemet, amelyet Budapesten fejlesztünk, akkor azt kell mondani, nagyon komoly aggodalmak vannak, így a Kénsavgyár, a Hungária Vegyiművek, azaz a K. kerület területén elhelyezkedő üzemekkel kapcsolatban, amelyek rendkívül súlyos gondot okoznak a főváros lakosságának jelentős részénél. Több kerületet érintve a Nehézipari Minisztérium vezetői nagy erőfeszítéseket tesznek — én ezt elismerem —, hogy 676