A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1959-1960. évi jegyzőkönyvei (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 35. Budapest, 1999)

mezőgazdaságba. Ez forradalom a mezőgazdasági termelésben, nem is olyan nehéz belevinni, egyszerű szerződések, meg egyéb eszközök útján. Van valahányszáz állami gazdaság, aztán lesz valahányezer tsz, így csak könnyebb 4-5000 gazdasági féllel egy államban dolgozni, tárgyalni, leszerződni, mint nem tudom én 1900 ezer parasztemberrel, amelyik közül az egyik 3-4 holdon gazdálkodik, a másik 33 holdon. Szóval itt több a tartalék a mezőgazdaságban annál, mintha megengedjük magunknak azt, hogy visszatervezés legyen a kongresszusi szám alatt. Ezt nem engedhetjük meg. Egyéni véleményem szerint azt kellene mondani, hogy vegyék figyelembe, és a mezőgazdasági tervezésnél ne a kongresszusi szám alá menjenek, hanem ott sokkal bátrabban mehetnek felfelé a tervezésnél, ez majd a megvalósításnál is könnyebben fog menni, mint az ipari termelés. Aztán jön a termelékenység növelése a két fő eszközzel, a műszaki színvonal emelése és a szocialista bérezés. A termelés stagnál és visszaesik, a fogyasztás meg szépen növekszik tovább. Itt egyébként megmondom, hogy ezt a szocialista bérezést széles skálán kell értelmezni. A dolgozó ember viszonylatában is és úgy is, hogy csoportviszonylatban, vagy kollektív viszonylatban. A dolgozóknál is mennék az ipari munkástól a parasztig, ahol természetesen mások a formák, mint az iparban, de azért itt is egy kis szocialista elvnek kell érvényesülni. Aki többet termel, az majd többel is részesül az év végi osztásnál. Ez a szabály ott is érvényes. Mert ha ez nem lesz érvényes, akkor a termelés nem fog menni a szövetkezetben sem. Ott mások a formák meg az eszközök, de az elv marad ugyanaz. És az értelmiségi dolgozóknál is. Bár a tanítót nem lehet ilyen normákkal sarkallni, mert ott tervezőmérnökök vagy más hasonló értelmiségiek érdekeltek abban, hogy ha ő többet ad a társadalomnak, akkor ő többet kap. Bizony a régi szabály szerint többet kell adnia a társadalomnak 8-10%-kal — így sablonosán kifejezve magamat — ahhoz, hogy én a társadalomtól 6-7%-kal többet kaphassak, mert az is cél, hogy az egyén is többet kapjon. De előbb neki ettől valamivel többet kell adnia a társadalomnak. És ezt meg lehet említeni más foglalkozású embereknél is, nemcsak az esztergályosoknál és a termelőszövetkezeti parasztoknál. A csoportérdekeltség, meg a kollektív érdekeltség vonalán, egyénileg is, meg így is jelentkezik, mert mind a két vonalon megvan az üzemnek a dolgozója. Beszéltem egyszer Hruscsov elvtárssal a mi nyereségrészesedési dolgainkról, ami tudvalevőleg a szocialista táboron belül csak nálunk van. Közbeszólás: Albániában. KADAR elvtárs. Ami jelképes. így komolyabb formában nálunk van. Nyugodtan mondhatom azt, hogy bizonyos mértékig serkentő. Pozitív, döntő, hogy pozitív a nyereség-részesedés, meg bizonyos formában a prémiumrendszer. Azt mondják, nagy különbség nincs, őnáluk nincs nyereség-részesedés, a prémiumrendszernek is az a baja, ami a prémiumrendszernek meg a nyereségrészesedésnek együttvéve, hogy mindig abban érdekelt, hogy a terv alacsony legyen, mert az a baj, hogy nem találtuk azt fel, hogy ez hogyan legyen másképpen. Ezért folyik mindig az öldöklő harc. Az általános vezetést gyakorló szervek és a rögtön utánuk következő vezető szervek között már egész le a munkapadig, vagy az eke szarváig, persze nem számítva ide azt a legöntudatosabb embert, aki nem a prémium százalékát, hanem az életét adná a szocializmusért. De mi tudjuk, hogy a többség nem ez. A többség azért híve a szocializmusnak, mert az több kenyeret ad neki, biztonságosabb életet, állandó foglalkoztatottságot stb., stb. Ők is azt mondták, ők se tudták még megol674