A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1959-1960. évi jegyzőkönyvei (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 35. Budapest, 1999)

fejlesztési lehetőséget, ha kereskedelmi, külkereskedelmi árualapok volumenének növelésével, ami együtt jár az ipari termelési szerkezet és az árualapok összetételének változtatásával, ha nem tudjuk kitermelni a többlettermelés, a fejlődéshez szükséges alapanyag volumeneket, [sic!] Az lenne itt kívánatos, hogy a kongreszszus számai gyorsítása érdekében szükséges többlettermelési előirányzatoknál arra kell ügyelni, hogy a Tervhivatal felé visszahozott minisztériumi tervjavaslatok az export árualapok rendkívüli nagymértékű növelését tegyék lehetővé. Ez természetesen összefügg a minőségi munkával is, mert nem egyszerűen elhatározásunk dolga, hogy [a] termelt javakból mennyit hasítunk ki exportárualapként, hanem a kapitalista és a baráti vevők igényeinek megfelelően lehet csak kihasítani ezeket az exportárualapokat. Ez viszont egybeesik a kongresszus irányelveivel is, amennyiben előírta, hogy a minőségi termelést meg kell javítani. A másik általános téma, amelyre pár percet kérek, az, hogy a vegyipar előterjesztett fejlesztési előirányzatai rendkívül nagy erőfeszítéseket igényelnek. Szeretném bemutatni a Központi Bizottságnak, hogy ezzel a fejlesztési előirányzattal a szocialista országain belül [sic!] kb. hol helyezkedünk el. A Szovjetunió az ipari bruttó termelés 85-88%-os növelésén belül a vegyipar fejlesztését háromszorosra tervezi. Az NDK az ipari termelés 88%-os fejlesztésén belül 2,1-szeresre növeli a vegyipari termelését. A Lengyel Népköztársaság 77%-os ipari fejlesztésén belül 2,6-szorosára. A Magyar Népköztársaság 67-70%-os ipari termelési előirányzaton belül 2,16-szorosra növeli a vegyipar fejlesztését - ezen program alapján. Azt lehet tehát ebből megállapítani, hogy relatíve az ipari termelésen belül a Lengyel Népköztársaság és a Magyar Népköztársaság teszi a legnagyobb erőfeszítéseket, hogy az összipari termelésen belül a vegyipart aránytalanul jobban fejlessze. Tekintettel arra, hogy rendkívül alacsony bázisból indulunk, hiszen Magyarországon modern kémiai ipar tulajdonképpen nincs, csak kezdő lépéseket tettünk eddig, ezen nagy erőfeszítések dacára a második ötéves terv végére nem zárkózunk fel az egy főre eső vegyipari termékek termelési tervének szocialista táborhoz tartozó országaihoz sem, nem is beszélve egyes hasonló nagyságrendű kapitalista országokról. Ezért szükséges arra felhívni a figyelmet, hogy ezen program feltétlenül végrehajtandó, sőt, amikor a végrehajtás fázisába kerül, de különösen a káderképzés területén, már elő kell készülni a harmadik ötéves tervben legalább ilyen renddel, de lehetőleg nagyobb renddel előirányzandó vegyipari továbbfejlesztésre. Ilyen nagy belső erőfeszítések dacára az következik be, hogy pl. az egy főre eső műanyagtermelés 1965-ben Bulgáriában 93 kg

20 lesz, NDK-ban 17-18, Lengyelországban 5-7, Romániában 12 és Magyarországon 3,5 kg. Azt kell tehát mondanom, hogy ez az előirányzati program nagy lépés az elmaradás behozása terén, de nem lehet zártnak és befejezettnek tekinteni, mert még nem érjük el a szocialista országok egy főre eső műanyag-felhasználását. Ugyanezt bemutatnám a műanyagtermelés területén, a műtrágyatermelés területén. Ezzel a programmal azt fogjuk elérni, hogy Magyarországon kb. 25,5 kg lesz az egy főre eső műtrágyatermelés. Azért mutatom be egy főre — ez egy új szám —, mert végeredményben összefüggésben van az egy főre eső táperő megtermelés és a műanyag

21 között. Bulgáriában 54 kg lesz, NDK-ban 156, Lengyelországban 26, Szovjetunióban 32, Csehszlovákiában 35. Ezért a műtrágyatermelés területén azt kell megállapítanom: az elmaradás behozása terén a legnagyobb lépést tesszük, mert rendkívül alacsonyról, 6,4 kg-ról indulunk, de abszolút számban még nem sokat érünk el. 662