A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1959-1960. évi jegyzőkönyvei (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 35. Budapest, 1999)

Tehát úgy kell tekintenünk ezt a vegyipari programot, mint a lemaradás beho­zásának első szakaszát. De nem mint befejezett művet. Azért kell ezt kiemelni, mert vannak olyan tényezői a további, a harmadik ötéves tervben előirányzandó vegyipari fejlesztésnek, amelyről már a második ötéves terv időszakában kell gon­doskodnunk. Ilyen pl. a káderképzés, amely legalább 8-10 évet igényel, különösen technológusi vonalon. Ilyen a megfelelő koncepciók és dokumentációk előkészíté­se, amely szintén a második ötéves terv időszakára kell hogy essen, ha ezt a változatlan ütemű fejlődést a harmadik ötéves tervre elő akarjuk irányozni. Azért kell tehát erről beszélnünk, bár ez a határozati javaslattal nem függ össze, mert ha a második és a harmadik ötéves terv átmeneti időszakában nem akarunk megtor­panást a vegyipari fejlesztés területén, hanem egy zavartalan átmenetet, akkor ezen programon túlmenően, amely az építéssel, a beruházásokkal foglalkozik, álta­lában foglalkozni kell az átmenet zavartalan biztosítása érdekében a káderképzés, a koncepció kialakítása, az alapkutatások és a technológiai kutatások területével. A határozati javaslattal kapcsolatban: a vegyipari határozati javaslathoz nincs észrevételem. Engedjék meg, hogy az építőipari témával kapcsolatban egypár ész­revételt tegyek. Az a kérésem, hogy a határozati javaslat első oldala negyedik bekezdésében lévő építőipari 75%-os emelkedés elé legalább tegyük oda, hogy több mint 75%-kal kell emelkedni az építőipari tevékenységnek. Tudniillik a kongresz­szus irányelveiben foglalt számokkal ez teljesen megegyezik, de az azóta végzett számítások azt mutatják, hogy nagyobb programot kell végrehajtani annak érde­kében, hogy az ipari beruházásokat elvégezhessük. Ez kb. 85 percent körül fog kialakulni a 75 helyett. Tehát itt két elhatározást lehet tenni: ha a kongresszusi irányelvek számaihoz akarunk ragaszkodni, akkor oda kell tenni, hogy több mint 75% legyen, mert már nagyon valószínű, hogy jóval több lesz. Vagy pedig beírjuk az új számot, amit nem javasolok, mert nem eléggé pontos még. A határozati javaslat 2/e pontjával kapcsolatban felmerül egy kérdés, nem lehetne-e a nyilvánosságra kerülő anyagban már felvetni, hogy ahol lehetséges és amikor lehetséges, időben térjünk rá az építőipar területén is a kétműszakos üze­meltetésre a nyári időszakban. Vagy a szerelési iparban, ahol egyébként is szűk a keresztmetszet, ez szükséges dolog. Nem lehet olyan mértékben, mint a telepített iparnál. De az általános koncepcióval összefüggne, hogy ahol lehet, ott térjünk rá az építőiparban a második műszak bevezetésére. Ez részben összefügg a határozat egy másik pontjával, a 2/c-vel, ahol a Tervhivatal kötelezve van arra, hogy az építőipar jobb kihasználását az építésügyi miniszterrel együtt biztosítsa. Ezzel is összefügg, tudniillik a második műszakban egyes építőipari gépi berendezések jobb kihasználását lehetne biztosítani, bizonyára nagyteljesítményű világító-berende­zések stb. szükségesek. De ezek tört részeit igénylik beruházásban annak, mintha egyműszakos kihasználás mellett még egy egységnyi gépet kellene vásárolni. Ebben a fázisban lehet erről szó, tudniillik, ezek minőségileg összefüggő paraméte­rek, mert a mezőgazdaságból elegendő munkaerő szabadul fel, és egyben ez az út azt is jelenti, hogy megfelelő lépcsőzetességgel kerül be a mezőgazdasági munkás­ság az iparba. Nyilván egyszerűbben kezel majd egy nagy durva építőipari gépet, mintha betennék rögtön a Beloiannisz gyárba műszert készíteni. Szóval ilyen összefüggésekben lehetséges munkaerővel ellátni az építőipart. A másik javaslatom a 4. ponttal kapcsolatos. Kérem a Központi Bizottságot, hogy a 4/a pontjának első két sorát más szövegezésben adja. Tudniillik itt az áll: a műszaki tervezőirodák létszámának növelése az egyre több műszaki embert igény­663

Next

/
Oldalképek
Tartalom