A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1959-1960. évi jegyzőkönyvei (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 35. Budapest, 1999)

alapvető szempontnak a kérdése, amelyeket mi az egész irányelvek alapvető célkitűzéseként jelöltünk meg. Aztán voltak itt olyan megjegyzések, amelyek lényegbevágó és az irányelvekben is szereplő részletkérdésekre vonatkoztak, és ismét voltak olyan megjegyzések, amelyek már a mi irányelveinkben nem is szerepelnek, de előttünk, mint akik a reformbizottságban dolgoztunk, feladatként állnak, mint kimunkálandó kérdések. Én azt hiszem, hogy elsősorban itt a két első jellegű hozzászólásokkal kellene foglalkozni, az a harmadik csoportja a kérdéseknek, amelyek még itt az irányelvekben említés formájában sem szerepelnek, de amelyeket az irányelvekkel kapcsolatban nekünk majd ki kell dolgozni, azok olyan kérdések, hogy ezzel nekünk nagyon hosszú ideig kell még foglalkozni. Én ilyen kérdésnek látom, ami az irányelvekkel függ szorosabban össze, mindenekelőtt azt a megjegyzést és javaslatot, amelyet Kiss Dezső elvtárs vetett fel, mondván, hogy a három alapvető célkitűzés közül a világnézeti nevelés kérdését az első helyre kellene tenni. Én magam is a bevezetőben hangsúlyoztam, hogy ez a három kérdés egymástól nem választható el és egyszerre, egy időben kell megvalósítani. Én javasolnám, hogy hagyjuk meg az irányelvekben szereplő felsorolását az alapvető célkitűzéseknek, és itt ahogy szerepel, az első helyen továbbra is az iskolának az élethez való kapcsolatát. Megmondom, ezt azért javaslom, és véleményem szerint ez nem véletlenül került, ami a felsorolást illeti, az első helyre, mert ez ennek a reformjavaslatnak, hogy úgy mondjam, az újszerűsége, a világnézeti kérdés, nagyjában-egészében erre törekszünk mi már több mint tíz esztendeje az általános iskolákban több-kevesebb sikerrel, a tankönyveink is marxista szellemben készültek, az is több-kevesebb sikerrel, de az erre való törekvés megvolt. Most itt az alapvetően új, a mi reformtervünkben éppen az, hogy az iskolának az élettel való kapcsolatát létrehozzuk, és a tanuló ifjúságot munkára, a munka szeretetére neveljük. És én azt gondolom, hogy helyes ezt kihangsúlyozni, mert ez tényleg egy új alapvető feladat, és azonkívül természetesen a másik két kérdésnek is ott van a helye, és helyes hangsúlyozni, hogy ezt a három feladatot nekünk egyszerre, egy időben kell megoldanunk. A másik ilyen kérdés a szakközépiskolának a kérdése. Erre a kérdésre én is szeretnék még visszatérni. Megmondom, nagyon sokféle változatban és kérdésfelvetésben szerepelt itt most a mai vitában ez. Szerepelt úgy is, hogy a szakmunkásképzésnek most már nálunk a reformirányelveink alapján hányféle útja-módja lesz: itt beszéltünk kettőről, és aztán beszéltünk háromról is, s hogyha még az általános gimnáziumok 5+l-es rendszerét is ideszámítjuk - valamilyen formában persze ezt is ide lehet, és ide is kell számítani, ha meg tudjuk valósítani a szakmai előképzést, ezekben a gimnáziumokban. De szeretném hangsúlyozni, hogy ezt a kérdést mi, mint ténylegesen meglévő reális problémát tekintsük. Azt, hogy nálunk a szakmunkásképzésnek ilyen útja, meg lehetőségei vannak, azt nem a reformbizottság találta ki. Először is itt volt a szakmunkás képzésnek az MTH iskolák formájában történő útja. Ezt mi nem akarjuk érinteni. Ez továbbra is így marad. S talán elfogadhatónak tartanánk Friss elvtársnak a javaslatát, aki itt legutóbb arról beszélt, hogy az irányelvekben még érdemes lenne ezt egy kicsit nagyobb hangsúllyal is kiemelni. A másik probléma az általános gimnáziumnak a kérdése. Véleményünk szerint az egy nagy lépés az eddigi rendszerhez viszonyítva, hogy az általános gimnáziumokba kezdjük bevezetni az 5+l-es rendszert. Ahol idáig semmiféle munkára való nevelés nem folyt. Ez egy nagy eredmény. És megmondhatom azt is, hogy a tapasztalatok nagyon jók. Úgy látszik, hogy ez a kísérlet 623