A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1959-1960. évi jegyzőkönyvei (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 35. Budapest, 1999)

bevált, és talán már az 5+l-es rendszer, jóllehet ezt még eddig semmiféle törvénybe nem iktattuk be, az eddigi tapasztalatok és eredmények alapján erről most már úgy beszélhetünk, mint ami kiállta a próbát. Egy esztendővel ezelőtt erről is úgy beszéltünk, hogy majd meglátjuk. Hát azért döntött a Minisztertanács is, előtte pedig a Politikai Bizottság úgy, hogy próbáljuk ki. És elkezdtük szervezni ezeket az 5+l-es rendszerű iskolatípusokat, és a tapasztalatok jók. Ezt évközben is vizsgálta a Művelődésügyi Minisztérium nem régen, 5-6 nappal ezelőtt, hétfőn a Budapesti Pártbizottság, és ők is a budapesti tapasztalatokat összegezve, a Művelődésügyi Minisztérium az országos tapasztalatokat összegezve arra a megállapításra jutott, hogy ez járható út. És ezt nekünk tovább kell fejlesztenünk, ez egy nagy eredmény az eddigiekhez képest. Most itt van a középiskoláknak egy másik típusa, a szakközépiskola. Itt is véleményem szerint abból kell kiindulni, ami már van. Nem tudunk mást tenni, mint ami ma van. És itt a vitában még olyan elvtársak is, akik a szakközépiskolával szemben bizonyos aggályokat hangoztatnak, elismerték a következőket: a jelenlegi technikumok igazán nem felelnek meg annak a vélt rendeltetésüknek, hogy ilyen középfokú műszaki kádereket képezzenek az iparnak. Ezt elismeri Csergő elvtárs is, elismeri Kiss Dezső elvtárs is, elismeri Valkó elvtárs is, ilyen elvtársak, akik nagyon közelről ismerik ezt a kérdést. Ez az egyik része a dolognak. És hogyha ezek a technikumok nem tudnak ennek megfelelni, én azt hiszem, teljesen helyes, hogy akkor nincs értelme annak, hogy továbbra is ezeket a típusú iskolákat technikumoknak nevezzük, és nyugodtan azért is, meg még más szempontból is ezeket az iskolákat át lehet szakközépiskolákká alakítani. Ugyancsak kiderült ebben a vitában az is, hogy a technikumokból kikerült növendékek csak bizonyos ideig tartó, mégpedig nem is olyan rövid ideig tartó gyakorlat alapján válhatnak technikusokká. Itt általában két esztendőt emlegettek. Ez is mutatja tényleg, hogy fontos a technikus képzést magasabb színvonalra emelni. De megmondhatom, Csergő elvtárs, én magam tudom azt, hogy régebben az ipari tárcáknak a képviselői már tettek is olyan javaslatot, hogy a technikusképzést magasabb szintre kellene emelni. Olyan javaslatot is tettek megoldásként, hogy minthogy négy esztendő alatt a jelenlegi technikumokban nem tudnak igazán technikusokat képezni, a technikumok tanítási időtartamát négy esztendőről öt esztendőre emeljük fel. Ilyen javaslat is volt. Ez is mutatja, hogy időközben az ipari tárcák vezetői között is felmerült ez a gondolat, és próbálták megoldani valahogy ezt a kérdést. Úgyhogy én azt gondolom, hogy a javaslatok is helyes irányban haladnak ezen a téren, és érdemes ezeket a kérdéseket megvizsgálni, és véleményem az, hogy nekünk ki kell tartanunk az eredeti javaslat mellett. Én azzal, amit itt Kádár elvtárs ebben a kérdésben mondott, hogy szakközépiskolának nevezzük, szerintem ez elfogadható, és tényleg vizsgáljuk meg alaposabban ezeket a kérdéseket, ami azt illeti, hogy ezek a szakközépiskolák tudnak-e szakmunkásképzést biztosítani. Nem mondhatom, hogy mi az egész reformterv tárgyalásai során mindig arról beszéltünk, hogy amikor ezeket a technikumokat szakközépiskolákká alakítjuk át, egyáltalán nem akarjuk csökkenteni a jelenlegi technikumokhoz képest a szakközépiskolákban a szakmai képzés mértékét, mélységét stb. Egyáltalán nem akarjuk csökkenteni, sőt amint ezekből az adatokból kiderült, még növelni szeretnénk. Sem az ottani műhelyfelszerelést, sem a rendelkezésre álló tanári gárdát nem akarjuk szétrobbantani vagy szélnek ereszteni, mindezeket továbbra is a szakmai képzés szolgálatában továbbra is együtt akarjuk tartani. Sőt még az történik, hogy 624