A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1959-1960. évi jegyzőkönyvei (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 35. Budapest, 1999)

az is, hogy ez az egész reform hallatlan anyagi követelményekkel lép fel. Maga az anyag még nem is mondja meg, hogy milyen nagyok ezek a követelmények, mert hiszen nagyon helyesen, és a dolog természetéből kifolyólag, elvi kérdésekről van szó. És nincs megemlítve az a sajnálatos tény, hogy különösen az egyetemi oktatásunkban, a felsőfokú oktatásunkban éveken keresztül nagymértékben lemaradtunk, aminek következtében most még évekig le is maradunk, mert akiket most képezünk, azok öt-hat év múlva lesznek a gyakorlatban felhasználhatók. De ezenkívül annak sincs meg a lehetősége, hogy ma erősen tágítsuk a kereteket, tehát erősen tágítsuk azokat a számokat, amelyek majd öt-hat év múlva lesznek használhatók. Itt igen nagy és fokozódó terheket kell vállalnunk. Azt hiszem, hogy valamennyien megegyezünk abban, hogy ezeket a terheket vállalnunk kell. Ezek a maguk nemében ugyanolyan fontosak — azt mondhatnám, beruházások —, mint a termelő beruházásaink. Bizonyos szempontból ugyanabba a fejezetbe is tartoznak, mert ezek nélkül ugyanúgy nem tudjuk a mi termelési, technikai céljainkat megvalósítani, mint megfelelő anyagi beruházások nélkül. Ebből azonban az is következik, hogy nekünk egy bizonyos sorolást kell csinálnunk a nem termelő célú beruházásainkon belül, és az is kétségtelen már most, hogy ezek között a kiadásaink között a legelőkelőbb helyek egyikét éppen az oktatásunk fejlesztését szolgáló kiadások fogják jelenteni. TRAUTMANN elvtárs eláll a felszólalástól. KÁLLAI GYULA elvtárs zárszava: Tisztelt Központi Bizottság! Kedves elvtársak! A vita Összes felszólalója kifejezte egyetértését az előterjesztett irányelvekkel kapcsolatban. Egyesek, és én megmondom, nem tudom pontosan számszerűen, hogy mennyien, elég sokan voltak, egyes kérdésekkel kapcsolatban aggályukat fejezték ki. Én mindenesetre még ezeknek az elvtársaknak a felszólalását is úgy értelmeztem, hogy a javaslatokkal, az irányelvekkel bizonyos kérdésekben tanúsított aggályaik ellenére is, egyetértenek. Azt különben még olyan elvtárs is kifejezte még, mint Csergő elvtárs, már hajói emlékszem, azzal kezdte a felszólalását, hogy általában az irányelvekkel egyetért. S megmondom, ennek mi örülünk, mert részint sokoldalú vita alakult ki, és hogyha a kormánybizottságban lefolytatott viták után most a Központi Bizottságnak is az a véleménye, hogy általában a reform irányát a javaslatunk helyesen jelöli meg, ez mégiscsak azt jelenti, hogy körülbelül a helyes úton járunk. Én magam is nagyon valószínűnek tartom, hogy a reformjavaslatoknak minden kérdése teljes egészében következetesen még nincs végiggondolva, nincs kidolgozva. És ezekkel a kérdésekkel nekünk még tovább, nagyon sokáig kell foglalkoznunk. Különben is az irányelvekhez csatolt határozati javaslatból is láthatják az elvtársak, hogy a mi tervünk az, hogy mi ezekkel a reform irányelvekkel még hosszú időn keresztül foglalkozunk, amíg ez törvényjavaslattervezet formájában az Országgyűlés elé kerül. Országos vitán fogjuk ezt megvitatni, még itt a pártban is megvitatjuk az országos vita lezajlása után, úgyhogy itt még van bőven lehetőség arra, hogy ezeket a kissé még homályos kérdéseket alapos vizsgálódással tisztázzuk, és megnyugtató módon rendezzük. A vita, azt hiszem, nagyon sok segítséget nyújtott ahhoz, hogy feltárjuk ezeknek az irányelveknek még nem teljesen tisztázott pontjait. És megmondom, ez önmagában is nagyon nagy segítség. Úgyhogy lehet ezen ilyen formán tovább dolgozni. Megítélésem szerint a vita során elhangzott észrevételek itt három csoportba sorolhatók. Van egy-két olyan megjegyzés, amelyik az irányelvek lényegével függ össze. Ilyen lényegbevágó kérdéssel, mint a szakközépiskola kérdése és annak a három 622