A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1959-1960. évi jegyzőkönyvei (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 35. Budapest, 1999)

helyezkedjenek el, mert azért ez az ismétlő iskolatípus nem az az iskolatípus, amelyet nekünk örökössé kellene tennünk az iskolai rendszerünkben. Nyilvánvaló, hogy el fog jönni az az idő, amikor minden gyereket így viszünk a tanulásba, de amíg nem tudunk megfelelő képzésről gondoskodni, addig nem kellene azt a lehetőséget kizárni, hogy ameddig a népgazdaságban szükség van rá, ezt tegyük. Ezek a gyerekek, akik valamilyen okból nem akarnak továbbtanulni, vagy akiknek valamilyen okból nem tudunk továbbtanulást biztosítani ma, ezek a termelőmunkában helyezkedjenek el. Mondom, lehet, hogy a fogalmazás nem zárja ki, de nem teszi világossá, azért gondolom, hogy meg kellene mondani. A 2. oldalon kezdődő 3-as számú pontban, ahol ezt a bizonyos alapelvet fejtegeti, tehát azt, hogy szocialistákká neveljenek az iskoláink, azt hiszem, szintén ki kellene egészíteni egy-két szóval, mert ha csak a pedagógusokra bízzuk, hogy azok törekedjenek olyan tanulóközösségek kialakítására, ahol a szocialista erkölcs követelményei érvényre jutnak stb., akkor nem elég szilárd alapra építünk a jelenlegi követelmények között. Legalább arra kellene egy utalás, hogy maguknak a tanulóknak a segítségét értve ez alatt, de azt hiszem, hogy itt ezt nem kellene külön kimondani, igen nagy feladatok várnak a KISZ és úttörő szervezeteinkre, mert egyedül a pedagógusok, akiknek a többsége ma idealista világnézetű, de akiknek elég jelentékeny része még csak nem is különösképpen rokonszenvezik rendszerünkkel, vagy legalábbis annak egyes vonásaival határozottan ellenszenvezik, kielégítően a feladatot nem tudják ellátni. Még egy-két kisebb megjegyzést tennék szóvá. Az egyik: az anyagban nincs szó arról, talán nem is feltétlenül tartozik ide, de sok szempontból jó lenne, ha valahol a nyelvtanítást megemlítenénk, mert a jelenlegi oktatási rendszerünknek igen nagy hiányossága az is, hogy idegen nyelvekre nem tanít. Lehet, hogy ezt bizonyos szakmai iskoláknál lehet szóvá tenni. Bár abban a mértékben, amit mi előbbre akarunk menni, és nagy léptekkel akarunk előbbremenni az értelmiségiek oktatásában, abban a mértékben válik egyre sürgősebb követelménnyé, hogy legalább egy idegen nyelvet tudjon, legalább olyan fokig, hogy azon a nyelven olvasni tudjon. A túlterhelés kérdéséhez szeretném megjegyezni, hogy van a túlterhelés könynyítésére még egy tartalékunk. Ez a tartalék az, hogy a jelenlegi iskolai rendszerünkben igen sok az ismétlődés. Sok az ismétlése az általános iskola és a középiskola anyagaiban, de nemcsak itt. Abban a különleges helyzetben vagyunk, hogy az utolsó tíz évben alig volt olyan év, amikor ne változtak volna a tankönyvek, és ennek eredményeképp még az általános iskolán belül és a középiskolán belül is sok ismétlés van az anyagban, és biztos, hogy a túlterhelés könnyítéséhez valamit nyerünk. Az ismétlések egy része természetesen indokolt, hogyha magasabb fokon még egyszer átveszik. De van mechanikus ismétlés, amikor ugyanazt a dolgot ugyanazon a fokon ismétlik meg, és itt biztos tudunk időt megtakarítani. Ezzel kapcsolatban azonban, azt hiszem, nagyon helyes lenne, ha magában ebben a dokumentumban is, mint fontos célt jelölnénk meg stabil tankönyveknek a kialakítását. Erre véleményem szerint a több mint 10 éves kísérletezés után megvan a lehetőség. Még egy dologról akarok röviden szólni, az anyagi lehetőség kérdéséről. Ez itt különböző szempontokból már szóba kerül. Világos dolog, hogyha nem vagyunk meggyőződve arról, hogy a két váltásban folyó tanítást 1975-ig megszüntethetjük, akkor nem is vehetjük bele a dokumentumba. De nemcsak erről van itt szó. Világos 621