A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1959-1960. évi jegyzőkönyvei (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 35. Budapest, 1999)

azt is, hogy azok, akikből nevelnünk kell, azok jelenleg nagyon különböző előképzettségekkel rendelkeznek, különböző színvonalon állnak, és az öntudatnak is nagyon különböző fokán vannak. Mindez azt jelenti, hogy nekünk semmiképpen sem szabad sematizálni, és semmiképpen sem szabad a szakmunkásképzést valami egészen egységes dolognak tekinteni, annál kevésbé, mert a szakmunkás fogalma sem egy egészen teljesen tisztázott és teljesen egyértelmű dolog. Továbbá, ha azt nézzük, hogy milyen irányba megy a fejlődés, és a fejlettebb technika alkalmazása miket követel tőlünk, akkor megint azt látjuk, hogy a követelmények is legalább két irányba futnak. Az egyik az, hogy mennél alaposabb alapképzettséget adjunk, tehát mennél jobban megalapozott elméleti tudást, alapismereteknek a mennél alaposabb elsajátítását, hogy azt azután különböző helyeken sokoldalúan tudják alkalmazni. Emellett azonban érvényesül [a] fokozódó specializálódás, tehát különböző szakmákban az egyre nagyobb követelmény. Következik belőle, hogy különböző szakmunkásokat kell nevelnünk. Nyilvánvaló, hogy a szakmunkások nagy részét teljesen kielégítő mértékben tudja továbbképezni, és az kell, hogy messzemenően szolgálja ezen túl is a szakmunkásképzést, az iparitanuló-képzést. Itt sajnos nem derül ki az anyagból, hogy az iparitanuló-képzés a szakmunkásképzést szolgálja. A szakgimnázium kifejezésnél szerintem helyesebb kifejezés a szakközépiskola - az sem adhat általában mindenféle szakmunkást, vannak olyan szakmunkák, melyeknek képzésére ez sem elegendő. Tegnap jártam egy kis Békés megyei kohó- és gépipari üzemben, ahol nem a legmagasabb szakképzettséget követelő szakma van. Ez a békéscsabai forgácsoló szerszámgyár. Ennek ellenére elmondották, hogy elsősorban érettségizett fiatalokat alkalmaznak, hogy ezektől az érettségizett fiataloktól korábban egyéves tanulási időt követeltek, ezt most felemelték másfél évre. Tehát egyes helyeken a követelmények nagyon nagyok, és hangsúlyozom, hogy vannak, ahol jóval magasabbak, mint ebben a forgácsoló szerszámgyárban. Tehát ebből a szempontból is, azt hiszem, úgy kellene foglalkozni, hogy olyan szakközépiskolákat létesítsünk, ahol középfokú általános műveltséget és szakmunkás képesítést és szakmunkás előképzettséget nyújtanak. Nyilvánvaló, hogy vannak olyan szakmunkások, akiknek a képzésére ez sem elegendő. Ez nem mond ellent az anyagnak, de körül van fogalmazva [sic!], és ezért félreérthető. Van néhány más ponthoz is kisebb-nagyobb megjegyzésem. Azt mondja az anyag, hogy felsőoktatási intézményeink neveljenek a tudomány és a kultúra különböző területei számára kiválóan képzett szakembereket. Ha nem akarjuk egy kicsit megint rossz útra vinni a szóhasználatot, akkor azt hiszem, hogy kiválóan képzett szakemberek helyet kiválóan képzett embereket kell mondanunk, mert aki ezekből az iskolákból, felsőiskolából kikerül, általában a mai szóhasználat szerint még nem szakember. Ahhoz, hogy az illető szakemberré váljon, ahhoz általában a szakmájában még néhány gyakorlati évre van szüksége, hogy mennyire, az nagyon különböző. Kivételesen az is előfordulhat, hogy már amikor kikerül, kész szakember, de ez kivétel, s van, amikor csak két-három-öt év múlva lesz igen jó előképzettség mellett is valóban szakemberré. Azt hiszem, hogy valahogy tisztázni kellene ezeknél a továbbképző iskoláknál, illetve az ismétlő iskoláknál is a kérdéseket. Mi ezeket alapvetően azért létesítettük, mert az általános iskolát végző gyerekeket nem tudtuk megfelelően elhelyezni és foglalkoztatni. Ez az itteni fogalmazás nem teszi világossá, hogy most lehetővé tesszük-e, vagy kizárjuk, hogy az illető termelőmunkán helyezkedjen-e el. Azt hiszem, hogy magában véve a javaslat elfogadható, és rendben van, ha egyelőre nem zárja ki, hogy a termelőmunkán 620