A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1959-1960. évi jegyzőkönyvei (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 35. Budapest, 1999)

számíthatunk mindenütt a lelkesedésre és az odaadásra, remélem, hogy addigra meg tudjuk teremteni az óradíjak emelésének valamilyen anyagi feltételeit. Volt olyan megjegyzés is, hogy az egyik iskolatípusból, tehát az általános gimnáziumból lehet egyetemre menni, a másikból pedig csak a felsőipari iskola után. Mi nem így gondoltuk, mindkét középiskolából lehet menni azonnal az egyetemre, de kívánatosnak tartjuk, hogy a középiskola után mindkét típusnál, az általános gimnáziumnál is, legalább egy évet munkában töltsenek, és azután jelentkezzenek az egyetemre. A szakanyag kimunkálása: természetesen a tárcák hatáskörébe tartozó dolog, amelyben mi kooperálva működhetünk, mi azt szeretnénk kérni, hogy az elvtársak a legjobb gyakorlati szakembereikkel, tehát olyan műszaki vagy mezőgazdasági képzettséggel rendelkező szakemberekkel, akik a megfelelő iskolákat is végigjárták, de a termelésben, gyakorlatban működnek, határozhassák meg a szakanyagot. Úgy gondolom, így lehet a legjobban megközelíteni a célszerű, hasznos és a normális mértékű anyagmennyiséget. A mi javaslatunk felveti, és itt a vitában is szerepelt az iskolák irányítása. A mi számunkra az a fontos, hogy az iskolák, minden iskolatípus a tanácsok kezébe kerüljön, a helyi szervek ellenőrzése és irányítása alá. Ezt a magunk iskoláira nézve is szükségesnek tartjuk, és meg is valósítjuk. Az iskolák tantestületeinek irányítása, politikai, ideológiai nevelése és kézbentartása csakúgy, mint a gyerekek irányítása egyik iskolatípusból a másikba, akár a helyi népgazdasági szükségleteknek megfelelően, akár a gyerekek saját érdekeinek megfelelően a helyi szerveknél van jó kézben, mert ma az a helyzet, hogy az országban egy helyen meglévő valamilyen technikum-típus esetében minden szülő, minden megyei vagy járási szerv nem az illetékes miniszterhez fordulnak, illetve sajnos mindenki máshoz is fordul. Úgy tudom, hogy velem együtt már többen kaptak sok száz olyan fajta levelet, hogy kit milyen technikumba óhajtanának felvétetni a szülők vagy elvtársak. Nehézkes, rossz, szerintem népgazdasági oldalról is, de a gyerekek és a szülők oldaláról megnézve is bántó dolog ez. A megyék tudnák nemcsak a politikai és pedagógiai szakfelügyeletet megfelelően ellátni, az iskolák fejlesztésével megfelelően törődni, hanem a szakfelügyeletek is olyan módon, ahogyan a Művelődésügyi Minisztérium iskoláiban ma is csinálják, mert a szakfelügyeletet gyakorlott szakemberekkel láthatják el, tehát a mi iskoláink tekintetében gyakorlott pedagógusokkal, akik néhány hónap felmentést kapnak a maguk munkájából, és ennek a felmentésnek segítségével végzik a saját tantárgyuk szakfelügyeletét a többi iskolákban is. Úgy gondolom, ilyen módon a szaktárca helyi szakembereinek bevonásával jól megoldható [a] szakmai középiskolák felügyelete is. A népgazdasági arányok figyelemmel kísérése az iskolatípusok kialakításánál, a létszámok kialakításánál sok vonatkozásban ugyancsak jobban történhetnék a megyéknél, gondolok itt elsősorban a mezőgazdaságra. Van néhány olyan iparág, amelyre nézve a megfelelő megtervezése az utánpótlásnak központilag történhet csak. Én azt hiszem, hogy a szaktárcák ezt azoknál a megyéknél, ahol az iskoláik vannak, minden további nélkül tudják biztosítani. Egyetértek azzal, hogy a felsőipari iskolákba érettségi nélkül is lehessen menni, tehát az előterjesztés ilyen értelmű szövegjavítását helyeslem. Különbözeti és felvételi vizsgák kimunkálásával foglalkozunk más iskolatípusokat illetően. Iparitanuló-iskolákra vonatkozóan azt a megoldást, hogy az iparitanulóiskolát végzett fiatal valamelyik magasabb osztályba léphessen, ugyanezzel a módszerrel gondoljuk, azt hiszem, hogy erre az iskolára, a felsőipari vagy felső 610