A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1959-1960. évi jegyzőkönyvei (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 35. Budapest, 1999)

Minden középiskolában 193 munkanap van. Innen, az ilyenfajta iskolából természetesen más típusú szakmunkások kerülnek ki, mint az iparitanuló-iskolából. Kisebb lesz a manuális készségük, nagyobb az elméleti tudásuk. Úgy gondolom, megfelelően el lehet határolni — legalábbis a következő hosszú időszakban —, milyen más szakmákra képzünk továbbra is az iparitanuló-képzés kereteiben. Ezt a szakma jellege és igényei is meghatározzák, nyilvánvaló, hogy a nagyobb elméleti készséget igénylő szakmáknál inkább tolódik majd el a képzés a középiskolai fokra. Ki szeretnék igazítani még néhány tévedést. K. Nagy Sándor elvtárs említett néhány adatot itt, olyant például, hogy a mi tervünk szerint a szakközépiskola után még két év kell, hogy tényleges szakmunkássá váljék, majd utána kettő vagy három év a technikumi szinthez. Itt az elvtársak beszéltek arról, hogy az élet a mi vitáinkat eldönti, mert a gyakorlat szerint az iskolából kikerülő fiatalember, akár ipari tanuló, akár mérnök, bizony a gyakorlat első éveiben szerzi meg azon a munkaterületen, ahol dolgozik a szükséges tényleges tudást. Az iskola aszerint jó vagy rossz, hogy milyen hamar és milyen magas fokon tudja megszervezni ezt a tudást. A komoly specializációhoz a jelenlegi technikumot végzettek számára is szükségesek külön tanfolyamok. Hogy ezek a külön tanfolyamok hány évesek legyenek, nappali, esti, vagy a kettő kombinációjával felépítettek legyenek-e, ezt természetesen iparáganként, az illető szaktárca a saját szükségleteinek megfelelően határozhatja meg, hiszen amennyi tananyagot megkövetel a maga technikusaitól, annak megfelelően kell ezt a felső ipariskolát az ő szakágazatában megteremtenie. Ha itt, a mezőgazdaság viszonylatában van valami eltérés, és van, mert a mezőgazdasági szakmunkásképzéshez úgy tudom, hogy hosszú ideig nem gondolja senki, hogy feltétlenül szükség van középiskolai végzettségre. A mezőgazdasági szakmunkásképzés sokkal egyszerűbb formák között mehet, és tömegméretekben nyilván megy is. A mezőgazdasági középkáderek képzésére ez a forma, vagy más forma ugyancsak olyan kérdés, amelyet, mint minden más iparágban, illetve népgazdasági ágban is az illető tárca képviselőivel, népgazdasági ág képviselőivel alakíthatunk ki közösen. Az oktatás a szakiskolákban nem tanárokkal történik, már most sem. Van néhány kísérleti szakgimnáziumunk vagy szakközépiskolánk, ezek közül kettő éppen a mezőgazdaságban, Tamásiban és Nagykátán működő gimnázium, ebben az iskolai évben kísérleti alapon kezdtük meg átalakítani mezőgazdasági szakközépiskolává. Ezekben az iskolákban is és az ilyen jellegű ipari iskolákban is az ipar, illetve a mezőgazdaság megfelelő szakemberei tanítanak. Mi a szakmai tanulást ezekre a szakemberekre kívánjuk építeni, és az az üzemben folyik döntően, tehát a mezőgazdasági vagy az ipari üzemben a vizsgákat is az illető üzem szakemberei előtt fogják letenni a hallgatók. Igaza van Jakab elvtársnak, bizony máris vannak bérezési problémáink. Át tudjuk hidalni olyan módon, hogy egyelőre nem szükséges teljes foglalkoztatottsággal ezekbe az iskolákba átvinni a szakembereket, hanem meghatározott óraszámmal dolgoznak. Az igaz, hogy az óradíjuk olyan csekély, hogy nem csábítja őket arra, hogy ezzel a külön feladattal, ami a lelkiismeretes embereknek nagyon nagy munkát jelent, törjék magukat, hogy pedagógiailag is jól oldják meg a feladatukat, és eddigi tapasztalataink szerint nagyon jól is csinálják ezek az elvtársak, akik eddig az ipar és a mezgőggazdaság területéről a szakoktatásba bekapcsolódtak, sokkal inkább lelkesedésből, mint pénzért csinálják, és egy későbbi időpontban, amikor nagyon nagy mértékben lesz erre szükség, akkor valószínűleg nem 609