A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1959-1960. évi jegyzőkönyvei (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 35. Budapest, 1999)

sőbbiek során — hiszen ezek a gyerekek mégis akkor élnek majd, amikor a mainál kisebb munkaidejük lesz —, önképzéssel is megszerezhetnek olyan tudásanyagokat művészetekből, egyéb tárgyakból, amelyeket, ha érdeklődésük arra viszi, meg akarnak szerezni, illetve a tanulás folyamatában is nagy lehetőséget ad a számukra hasznos ismeretek megszerzésére, ha a lexikális tudás helyett az összefüggéseket, a szükséges ismereteknek az alapos elsajátítását kívánjuk meg. Azt hiszem, nem kell mondanom, hogy nincs olyan pedagógus, aki ennek az ellenkezőjét jelentené ki tételesen, ezzel egyetértenek a pedagógusok is. De ott következik a nagy harc, amikor majd az egyes szaktárgyak anyagát állítjuk össze. Az a véleményünk, hogy a mai technikumoknak is ez az egyik legnagyobb baja, ott is sok a lexikális anyag, és talán a többi iskolatípustól egyben különbözik, abban mégpedig, nem az adott korosztálynak megfelelő tudásanyag, hanem nagyon sok az egyetemi anyagból itt-ott kiollózott — a jegyzetek néha így készülnek —, amelyet a 14-18 éves korosztályú gyerek megfelelő előképzettség nélkül nem tud elsajátítani, tehát csak keserves magolás számára, hasznosítani sem tudja. Ez ad lehetőséget arra ennél az iskolatípusnál is, hogy csökkentsük a felesleges anyagot, és helyette a hasznosat, a szükségeset beiktassuk. Azt a kérdést, hogy lehet-e több hasznos tudást kevesebb terheléssel adni ebben az iskolatípusban is, mi a következő módon közelítettük meg. A mi terveink szerint több gyakorlati foglalkozás kerülne be a szakközépiskolák munkarendjébe, mint amennyi a mai technikumokéban van. Itt a számok általában a következőt mutatják: technikumi típusonként különbözően heti 3 órától heti 8 óráig terjedő a gyakorlati munka. Az élelmezésipari technikumokban napi 3-4-5 óra, évfolyamonként különbözően, bányászati technikumban az első évben semmi, a második évben 3 óra, a harmadik és a negyedik évben 7-7 óra hetenként a gyakorlati foglalkozásra fordított idő, a KGM technikumaiban gyakorlati munkával, tehát a manuális képzéssel heti 8 óra. A mi javaslatunk szerint heti 10-12 óra gyakorlati munkára fordított idő van. Az a véleményünk tehát, hogy a szakmunkás feladatra való felkészülés szempontjából, a manuális képzés szempontjából ez a változás a szakközépiskolák rendszerében valamivel több hasznos tudást ad, 50%-kal, itt-ott 100%-kal többet. Mit lehet adni a műszaki vagy szakmai elméleti anyagot illetően? Itt a mi előzetes számításaink azt mutatják, hogy a közismereti, iparági tárgyak megfelelő kooperációjával — nem olyan merev szétválasztásával, mint ahogy az ma van — feltétlenül lehet időt felszabadítani. Közismereti tárgyak alatt értendő nemcsak a magyar és a történelem, hanem a matematika, fizika, kémia, ezt a legtöbb technikumban be lehet állítani a szaktárgyi képzésbe is. Nyilvánvaló, elvtársak, hogy ezzel a középiskolával szemben nem lehet olyan igényt támasztani, hogy adjon olyan manuális képzést, amelyet 3 év alatt adnak az iparitanuló-iskolák. Vagy olyan elméleti képzést, amelyet 4 év alatt adnak a gimnáziumok, hanem valahol a kettőnek a legszerencsésebb ponton való találkozásából állhat elő a mai technikumi képzésnél jobb fizikai munkára, szakmunkás munkára való felkészítés és valamivel jobb elméleti felkészítés is. Itt szeretném megemlíteni, hogy Csergő elvtárs az óraszámok ismertetésénél tévedett, 4000 óráról beszélt, mint amit az ő technikumaikban műszaki ismeretekre fordítanak. Ez az összes óraszám, a 4000 óra és a 600 óra, amit a mi tervünk szerint műszaki ismeretek óráinak jelölt meg, az a mi terveink szerint gyakorlati munka, tehát nem a szakmai elméleti és egyebek. Ez nem az összes óraszám. Nem 300,200 munkanap van az iskolákban, 193 pontosan. 608