A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1959-1960. évi jegyzőkönyvei (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 35. Budapest, 1999)

az internacionalista érzésük nagyon gyenge lábon áll, [sic!] ezek olyan dolgok, amiket az elvtársak jobban tudnak nálam, mert gyakorlatilag találkoznak vele sokan. Még egy megjegyzésem volna, azt hiszem, hogy általában véve a politechnikai oktatási kérdésben nagy különbséget kell tenni az általános iskolák és a középiskolák között. En most nem feszegetem ezt a kérdést, mert én nem értek hozzá, nem tudom, hogy most a szakközépiskola legyen-e, vagy olyan, azt szeretném megmondani, ha van valami jó, ami eredményeket ad, és azoknak a bizonyosfokú reformálásával tovább tudunk jutni, akkor tartsuk meg azt. Igazuk van azoknak az elvtársaknak, akik azt mondják, hogy a József Nádor technikumot elvégzett technikusok mérnökökké, sőt főmérnökökké váltak. A múltban ez így volt. Hogyan végezték el a József Nádor technikumot? Azt úgy végezték el, hogy elvégzett négy középiskolát, tehát négy elemit, négy középiskolát, polgárit, vagy reálgimnáziumot, két évet kellett egy üzemben ingyen gyakornokoskodni, emiatt nem tudtam pl. én bejutni a József Nádor technikumba, mert hát ez nevetség volt, hogy két évig gyakornokoskodni ingyen egy üzemben, majd azután négy évig tanultak a műszaki középiskolán, ezen a technikumon. Előbb felvételi vizsgát kellett tenni, négy évig tanult, tehát minimálisan húsz éves volt, mikor befejezte. Két évi üzemi gyakorlata már volt neki, persze az akkori követelmények nem voltak a technikai kultúra terén olyan magasak, mint a mostaniak, de lettek belőlük jó technikusok, akik nemcsak a mérnök vagy főmérnök elgondolásait tudták végrehajtani, hanem akik maguk tudtak szerkeszteni készülékeket. Én, ha szabad ezt megemlítenem, ne vegyék szerénytelenségnek, hét évig dolgoztam egy gépgyárban, amelynek a főmérnöke egy technikumot végzett ember volt, és különb volt a technikai tudományok terén, mint az igazgató, aki elvégezte a Műegyetemet. Főmérnök volt. Igaz, hogy Mitvajdán,

35 Németországban végezte azt a technikumot, mindegy, ott a technikai színvonal magasabb volt, talán a pedagógia, oktatás színvonala is magasabb volt, de hasonló technikusok voltak itt is. Tehát anélkül, hogy én ezt a kérdést feszegetném, azt mondom, hogy igenis meg kell gondolni, mielőtt valami újra térünk át, ami még nem biztosít bennünket abban, hogy nem lesz-e kiesés egy olyan helyzetben, amikor a nemzetgazdaság megkövetelne háromszor annyi szakembert, technikust, meg mérnököt évente, mint amennyit adni tudunk, próbáljuk megreformálni, vagy valami módon megjavítani ezeket a mostan létező középiskolákat. De különbséget kell tenni — én arról akartam egy párt szót szólni — az általános iskola politechnikai oktatása és az ilyen szakközépiskola, szakgimnázium és az általános gimnázium politechnikai oktatása között. Az általános iskolában valószínűleg úgy fog kinézni a dolog a gyakorlatban, hogy összehoznak egy műhelyt, és ezt a műhelyt nagyon nagyrészt társadalmi munkával és társadalmi adakozásból lehetne összehozni. Fontos lenne, sőt nemcsak egytípusú műhelyt, hanem egy műhelyt, amelyben van fúrógép, reszelő, satupad, esztergapad, gyalupad, és vannak másfajta eszközök, tehát nemcsak vasmunkás képzést, hanem mondjuk alapismereteket, alapfogásokat tanítanának meg az általános iskolásokkal, a fizikai munka terén. Hogy megbecsüljék a fizikai munkát, hogy érezzenek valami testvéri közösséget a fizikai munkásokkal, egyáltalán a dolgozókkal, hogy erre az ügyességre szert tegyenek, értsenek egy géphez, egy motorhoz, egy szerszámhoz és politechnikai oktatást — amennyire lehetséges — az általános iskolákban nyerve, nyitottabb szemmel menjen neki az életnek, ne okozzon neki problémát, az akármilyen családi környezetből származik, ha azt 605