A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1959-1960. évi jegyzőkönyvei (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 35. Budapest, 1999)

lesz, akkor mi lesz ezekkel? Vagy megszűnik, vagy össze kell őket valahogy olvasztani, vagy nem tudom elképzelni, mi az egyéb dolog. Ami az iparitanuló-képzést jelenti.

34 Pillanatnyilag is, elvtársak, három helyen történik, vagy három kézben van. Van a Művelődésügyi Minisztériumnak, illetve a Munkaügyi Minisztériumnál kb. 100 ezer fő, 112 ezer fő. Van a szaktárcáknál, ahová elsősorban a technikum tartozik, és van a vállalati képzés, ez elsősorban az építőiparban van. Az előterjesztésben az van, hogy három évre kell felemelni, és utána lehetőséget adni a továbbtanulásra. Ez maga jó. De, elvtársak, itt is nagyon sok probléma van. Azt szeretném hangsúlyozni, hogy a szakmunkásképzést nem ártana e köré csoportosítani egy kicsit. A szakmunkás továbbképzésnél kérdések merülnek fel, és ezért is indokolt volna az egységes irányítás, mert olyan fura helyzet van, hogy pl. a balassagyarmati húsipari tanulóknak hetente kétszer Budapestre kell, hogy feljárjanak. Vagy az élelmiszeripari tanulók Hatvanból, Balassagyarmatról Salgótarjánba járnak be. Vagy olyasmik vannak, hogy a belker. tanulóinál húsz főnek külön igazgatót, külön vezetést tartanak, és kiszámoltuk ezt 1956-ban, a belker. vonalán ez évi 800 ezer forint pluszt jelent. És nem beszélek a vállalati képzésről, ahol elő van írva, az építőiparban elő van írva, hogy a tanulókkal először a mérnöknek kell foglalkozni. A főmérnök egyszerűen lehetetlen, hogy erre időt szakítson. És, elvtársak, nem túlzok, nem akarok itt nagyon nagy dolgot mondani, de sokszor deklasszált elemek foglalkoznak ezekkel az ipari tanulókkal. És ez is indokolná, ha kicsit központosítanánk, vagy felülvizsgálnánk ezt az iparitanuló-képzést. Itt az iparitanuló-képzésnél szeretném hangsúlyozni azt, hogy általában megoldott, és nagyon jó volna ezt üzemekhez csatolni, de meg kell keresni ennek a módját is, hogy hogyan legyen, mert pillanatnyilag nem a legjobb ilyen szempontból az egész. Még egy dolgot a középiskoláknál az egységes gimnáziumok mellett való szót emelés érdekében [sic!] — hajói emlékszem, Kádár elvtárs említette —, akárhogy fogunk mi erőlködni, elvtársak, az általános gimnáziumokba elsősorban az értelmiségi gyerekek fognak menni. A jobb előmenetel érdekében is, a maradi gondolkodás érdekében is [sic!], és a munkásgyerekek elsősorban a szakgimnáziumok felé fognak menni. Itt a középiskoláknál egy dolgot szeretnék csupán szóvá tenni, ez pedig a világnézeti nevelés. Most sajnos középiskolásaink úgy vannak, hogy mindenből kapnak valamit. De mikor befejezik a négy középiskolát, akkor nem tudják, tulajdonképpen ők hova tartoznak. Most már van ez az ún. erkölcstanóra. De ennek nincs egy egységes vázlata. Talán előreszaladok, de mégis azt mondanám, hogy nem kellene-e nekünk gondolkozni azon, van ez a marxizmus-leninizmus tankönyv, ami majd meg fog jelenni, vagy a marxizmus-leninizmus alapjai, hogy ezt vezetnénk be inkább az erkölcstan óra helyett. Mondom, most itt van az alkotmányról szó, van nagyokról, kicsikről, nemzetközi eseményről, ilyen íróról, olyan évfordulóról, de mindenkinek a saját szakálla, saját szája íze szerint történik a dolog, és nem volna-e lehetőség a marxizmus-leninizmus alapjai tanfolyamot vagy e köré csoportosuló kérdéseket bevezetni, hogy ez megoldódjék. Még egyszer mondom, egyetértek az előterjesztéssel, nagyon jó irányban tapogatunk, csak vannak olyan aggályok, amelyeket véleményem szerint meg kellene vizsgálni vagy kísérletezni, és utána bevezetni csak, mert még eléggé kocsonyás állapotban van, különösen ez a szakközépiskolai rész, ami eddig új, és nincs is elég tapasztalatunk. 602