A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1959-1960. évi jegyzőkönyvei (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 35. Budapest, 1999)

NÓGRÁDI SÁNDOR elvtárs: Kedves elvtársak! Én is azzal kezdem, hogy teljesen egyetértek az előterjesztés irányvonalával és a célkitűzésekkel, de a határozati javaslattal is. Azonban néhány kérdéshez, ha ugyan nem is fogok új kérdéseket feszegetni, volna megjegyezni valóm. Itt egy nagyon nagy problémáról van szó. Igaza volt Jakab elvtársnak, amikor azt mondta, hogy különbséget kell tenni az eddigi iskolai reformok között, meg a mostani újítási reformok között. Nagyon nagy elvi különbségek vannak. Most egy olyan iskolareformról van szó, amit azután már reformálni majd talán csak egy új korszakban kell, amikor a kommunizmust építjük, vagy bizonyos részleteiben kerülnek megreformálásra. A felelősség rendkívül nagy a párton, a kormányon és különösen azokon, akik majd aktívan részt vesznek ebben a reformmunkában. Az előterjesztést átgondoltnak tartom bizonyos fokig és jól előkészítettnek, de azért azzal is egyetértek, hogy nem gondoltak át az elvtársak minden kérdést egészen az utolsó konzekvenciákig, vagy a lehető utolsó konzekvenciáig. Itt már a vitából is kiderült. Itt van például a szakmai középfokú képzés. Ennek a kérdése itt nagy vita tárgyát képezte, és ez érthető is. Bizony itt a dolgokat tovább kell még vizsgáltatni, és lehetséges, hogy nem ezt az előterjesztést kell a mostani formájában még közzétenni, hanem valami további konkretizálást, meg jogformulázást kell keresni, és azután eldönteni, mielőtt ez mint pártdokumentum nyilvánosságra kerül, vagy akár, ha kormány dokumentum is. Egy ilyen nagy kérdésben, mint a középfokú szakmai képzés, tehát technikusoknak, műszaki középkádereknek a kérdése már olyan módon jusson nyilvánosság elé, hogy a nyilvánosságnak nagy problémái körülötte ne legyenek. Bár az sem baj, hogy vitatják, és a vita eredményeképpen más jön ki, de azért mégis jobb, hogy ha valami különösen nagy problémák ebből nem lesznek, illetve nem lennének. Az a véleményem, elvtársak, hogy jobban átgondolva ezeket a dolgokat, különösen ezt a részét az előterjesztésnek, konkrétabb elképzelésnek kell lenni azután arról, hogy hogyan ütemezzük ennek az egész reformnak a végrehajtását. Most az én számomra, megmondom őszintén, semmi sem világos. Tehát végrehajtani mindazt, amit tervezünk, nem az Ötéves terv idején kell, de azért bizonyos részeit az ötéves terven belül. Majd azután további lépések, további lépcsőfokok következnek, amik azután nagyon elmosódnak. Tehát ha nem is tudjuk kimondani az utolsó „i" betűt, [sic!] hogy hogy is legyen ütemezve ennek a reformnak a végrehajtása, mondjuk a nyilvánosság előtt, de azért közelebb kellene jutni ehhez a kérdéshez a párton belül, a pártban magában. Mikorra, mit tervezünk. Hogyan fogjuk biztosítani azt, hogy mondjuk a középső vagy a felső szakkádereknek a képzése nem csúszik-e félre, hogy nem lesz kapkodás, amikor ha kimondjuk, hogy most áttérünk a szakgimnáziumokra, vagy nem lesz elvizenyősítése [sic!] a dolgoknak, mondjuk a műszaki középkáderek képzésének, ami nagyon könnyen megtörténhet. Mind a kettő megtörténhet, hogyha nagy dúrral nekiindulunk, a dolgokat konzekvensen nem gondoltuk végig, és már a javaslataink sem adnak elegendő alapot ahhoz, hogy a dolgok többé-kevésbé simán, és hiba nélkül, vagy nagy hibák nélkül menjen[ek]. Valami ütemezésre volna szükség, hogy ilyen bajok ne érhessenek bennünket. Egy másik kérdés, amit fel akarok vetni az: szó esett róla az előbb, az előterjesztésben is benne van, de azért talán jó volna, hogyha az előterjesztésben erről konkrétabban beszélnénk. Ez a világnézeti nevelés és oktatás. Ügy gondolom, hogy 603