A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1959-1960. évi jegyzőkönyvei (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 35. Budapest, 1999)

megoldást vagy ilyen közbevető megoldásokat javasolni. Az általános iskolai megjegyzéseket csak azzal szeretném zárni, valahogy meg kellene már teremteni a koordinált, egységes tanterveket annak érdekében, hogy egyforma, mondhatnám azt is, hogy az általános közismeretet adjon. Most az a helyzet, hogy az általános iskolák felső tagozatában megtanul olyan témát, amit a gimnázium ötödik osztályában ismétel. És nem is csak akárhogy ismétel, hanem szinte ugyanúgy veszi át, ami nem a legjobb, mert időtöltés, és a gyereknek nem a legnagyobb lelkesedését váltja ki. A legnagyobb aggály, ami nekem az előterjesztéssel van, ez pedig a középiskolákkal kapcsolatos. Elsősorban úgy mondanám, hogy nekünk valahogy ki kellene alakítani az egytípusú gimnáziumokat. Kádár elvtárs azt mondja, hogy kétfajta szakmunkásképzés van. Én tovább megyek, mert azt mondom, hogy majdnem háromfajta szakmunkásképzés van. Van az iparitanuló-képzés, lenne ez a szakközépiskola, és akkor még az általános gimnáziumnak ez az 5 +1, és még ha egy évet eltölt üzemben, lényegében az is szakmunkás lesz. Szóval háromfajta helyen történik a továbbképzés. A szakgimnáziumokat illetően: először azt mondanám, hogy a szakgimnáziumok egyszer már megbuktak. Lehet, Biszku

33 elvtárs nekem mondta, hogy az más volt. Tényleg, ha ez tanterv-módosítást vagy más beállítást kap, esetleg sikerül. De nagyon sok aggály felmerül. Felmerülnek olyan tételek, hogy lesz-e elég oktatónk ezekben a szakközépiskolákban. Akik most az 5+1-be, vagy a 3+3-ba, vagy más ilyen politechnikai képzés formájában tanítanak nevelők, azoknak sincs soknak gyakorlata, szóval szakmája. Sőt azt is megjegyzem csak zárójelben, hogy sajnos, nincs megoldva, hogy azok, akik elkezdték a tanulást, be is fejezzék, vagy vizsgázzanak. Most a tanítók lényegében azt csinálják, hogy a rendre ügyelnek, hogy ne legyen veszekedés a foglalkozásokon, de ők nem tudják effektíve megmutatni, hogy hogyan is kellene azt csinálni. Ha meg üzemből viszünk be embereket, az nem megy el azért a pénzért, amit pillanatnyilag most kapnak a nevelők. Ha meg bérkiegészítést adunk, az bérfeszültséget fog jelenteni nekünk. De felveti azt is ez a szakközépiskola, hogy e pár szakgimnáziumban mikor kezdje el a szakot tanulni az a tanuló. Négy éves. Azalatt nekünk közismeretet kell adni és szakmát kell adni. És itt óraszám, meg módszerbeli kérdés is, hogy már az első évben kezdje-e, vagy csak a második évnél, vagy a harmadik évnél fogjon hozzá. Egyetértek azokkal az elvtársakkal, akik azt hangsúlyozzák, hogy a szakgimnáziumot végzett tanulók nem lesznek szakmunkások. Nem akarok nagy példákat a technikumokról, vagy más ilyen gimnáziumokról mondani, kicsit jó is, hogy még egy-két évi gyakorlat után lesznek Ők szakmunkások. De a súlyosabb dolgot én ott látom, hogy ezek a szakgimnáziumok, éppen most, a magyar népgazdaságnak szerkezeti adottságaiból kifolyólag, ne haragudjon a Központi Bizottság, ha azt mondom, kicsit predesztinációra kényszeríti [sic!] a 14-16 éves gyerekeket. Ha nekünk történetesen nem lesz egy vegyipari szakiskolánk, vagy nem lesz egy másfajta szakiskolánk, kénytelen-kelletlen az a gyerek abba az iskolába menni, [sic!] ahova tud. Ha oda nem akar menni, nincs hivatása, nincs kedve, akkor el kell menni az ország más vidékére. Ez anyagi kérdés, és sok minden mást felvet még. Azért gondolom, hogy ezzel inkább kísérleteznénk vagy problémáznánk rajta tovább, de valahogy másképpen kellene megoldani. És még egy gondolatot adott Kállai elvtárs előterjesztése a szakgimnáziumokkal, hogy mi lesz ezeknek a sorsa akkor, ha mi bevezetjük a kötelező középiskolát. Mert akkor van egy általános gimnáziumunk, van egy szakgimnáziumunk, hát ha kötelező középiskolai oktatás 601