A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1959-1960. évi jegyzőkönyvei (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 35. Budapest, 1999)

fiataloknak mindössze 10%-a volt. Az iskolák működésének általános tapasztalatai pozitívak, bár a tanítandó anyag meghatározása még nem végleges. A következő tanévben további 118 ipari és 282 mezőgazdasági jellegű továbbképző iskolát állítunk fel. Ezzel a továbbképzésben részt vevő fiatalok száma eléri a 35-40 000 főt. Célkitűzésünk az, hogy egypár éven belül minden olyan fiatal, aki semmilyen formában nem tanul tovább az általános iskola nyolc osztályának elvégzése után, a továbbképző iskolákban részesüljön még 2 évig oktatásban és nevelésben. Kedves elvtársak! Szólni kell néhány szót az internátusok kérdéséről. Meggyőződésünk, hogy a felnövekvő nemzedék kommunista nevelésének legmegfelelőbb formája a bentlakásos, internátussal egybekötött iskola. Ezt bizonyítják a mi középiskolai diákotthonaink, s a most újra a fejlődés útjára tért egyetemi kollégiumok nevelési tapasztalatai is. Az internátusok kérdését a reformjavaslat nem veti fel, mert a népgazdaság még hosszú ideig képtelen előteremteni azt az építési kapacitást és anyagi erőt, amit annak megvalósítása jelent. De elvben le kell szögezni, hogy mi az internátussal egybekötött iskola mellett vagyunk, s egy későbbi időpontban hozzá is látunk annak gyakorlati megvalósításához. Az ifjúság sikeres oktatásának, eredményes nevelésének fontos feltétele, hogy egységes elvek alapján történjen az egész országban. Nálunk most az ifjúság nevelésével több minisztérium foglalkozik, csaknem minden minisztériumhoz tartoznak középfokú iskolák. Ezt mi a jelenlegi állapotában nem tartjuk helyesnek, ez megosztja az erőket, nem biztosítja az egységes bánásmódot a pedagógusokkal, s nem biztosítja az egységes nevelési elvek betartását az iskolai fronton. Ezek egészségtelen jelenségek, amelyeket végleg le kell küzdeni, mert akadályozzák az érdemi munkát. Az oktatásügy egységes irányítása azt jelenti, hogy az eszmei-politikai, pedagógiai és módszertani irányítás egy minisztériumban, a Művelődésügyi Minisztériumban összpontosuljon. A Művelődésügyi Minisztérium feladatává kell tenni a pedagógusok kiképzését és továbbképzését, a tantervek és tankönyvek kidolgozását, a pedagógiai elvek, módszertani utasítások kidolgozását valamennyi iskolatípus számára. A szaktárcák feladatává pedig az iskolákban folyó ipari és mezőgazdasági oktatással kapcsolatos szakmai, gép- és anyagellátási, valamint az üzemek és iskolák kapcsolatai által felvetett kérdések megoldását kell tenni. Tehát a szaktárcáknak továbbra is meglesznek a nagyon fontos feladatai a szakmaközi iskolákkal kapcsolatban. Az iskolai rendszer továbbfejlesztésének középponti alakja a pedagógus. Amennyiben a pedagógus-társadalommal meg tudjuk értetni a reform jelentőségét és mibenlétét, és őket alkalmassá tudjuk tenni arra, hogy tevékenyen vegyenek részt annak megvalósításában, nyert ügyünk van. A pedagógusok ebben a munkában segítenek. Mindjárt megállapíthatom, hogy az eddigi tapasztalataink nagyon jók. Ma hazánkban — szemben az 1938-as 30 000 fővel — 84 000 pedagógus dolgozik. Ez a magyar értelmiség legnagyobb létszámú csoportja. Pedagógusaink túlnyomó többsége becsülettel, őszinte jóindulattal igyekszik ellátni a szocialista nevelés feladatait és részt vállalni a társadalom politikai életéből is. A pedagógusok politikai aktivitása az utolsó három évben nőtt és tovább növekedik. A kommunisták aránya a pedagógusok között nagyobb, mint a más értelmiségi rétegekben. Most a pedagógusok között egészséges politikai fejlődés van. Mindez azonban nem feledteti velünk el, hogy a pedagógusaink szakmai, politikai és világnézeti nevelé565